A Zohár visszaállítja eszméletünket
A személy az egy kis világ. Az egész világ – az Univerzum és minden amit magam körül látok – az bennem van. Mindaz csak a vágyamon belül létezik. Ennél fogva amikor elérjük a Végső Korrekciót (Gmar Tikkun) az azt jelenti, hogy teljesen kinyitjuk vágyunkat minden lehetséges érzésre, érzéskelésre. Meg kell növelnem a vágyamat maximumára, és éreznem kell benne mindent ami érezhető. Ez jelenti korrekcióm befejeztét.
Jelenleg embereket, állatokat, járműveket és csillagokat látok magam körül. A valóságban azok mind az én vágyaim, felosztva a kövületi, növényi, állati és emberu szintekre. Mindezeket magamhoz kell csatoljam, és azokat magamon belül kell éreznem amellett a sok másik világ mellett, melyeket meg nem fedeztem fel. Mindaz bele kell foglaljam majd belső érzékelésembe. Akkor a valóság nem válik majd külső és belső valósággá, mindazt egy egységként érzékelem majd.
Csak egy vágy van, semmi más nem létezik. A vágy Dávidnak, Ábrahámnak, Izsáknak, Mózesnak, Józsefnek nevezett tulajdonságokból, a jobb és baloldalból, az Édenkertből kifolyó patakból, Imából, Binából, a felül levő Mennyországból és alul levő Pokolból és sok más részletből áll. Mindezen dolgok a vágyunkon belül léteznek. Lehetetlen azt gondolni vagy elképzelni, hogy valami a vágyon kívül található, mivel a vágy az egyetlen teremtmény.
El kell kezdjem megismerni ezt a vágyat. Én azon belül élek ebben a pillanatban is, de nem vagyok tudatában ennek a ténynek. Én állandóan a vágyat használom és cserébe az irányít engem. Az egész életem olyan mint a mókuskerék, és én még csak észre sem veszem azt.
Ezért tanulom a Zohárt – mivel az visszaadja eszméletemet, tudatomat.
hzs
