Jó és gonosz – spirituális állapotok
Ha felfedezem a spirituális világok gonosz erőit, Klippot a neve, és a jóság erőit szemben vele, (ahogy írva van: „A Teremtő az egyiket a másik ellen teremtette, a gonoszságot a szentséggel szemben) akkor én eljutok a létezés egy szintjére, a jó és a gonosz világának párhuzamos rendszerébe. Tehát a poklot és a mennyet ellentétes dolognak fogom érezni. Lehetetlen az egyiket érezi a másik nélkül.
Reméljük, hogy mindezt elérjük, és „bűnösök” leszünk, akikről a Tora beszél. Bűnösek lenni azt jelenti, hogy a „becsületes” állapotodnak az ellenkezőjében vagy, ez az amikor váltogatsz „bűnös” és „becsületes „ között, hol az egyik vagy , hol a másik. Így „cikk-cakkolva” az ember egyre feljebb jut..
Mindez azokra a spirituális világokra utal, amelyekkel szembe nézünk. Nincs semmi hasonló azokhoz a színes képekhez a mennyről és a pokolról a vallásokban, amivel ijesztgetik az embert. Meg kell szabadulnunk ezektől a primitív babonáktól, és realizálni kell, hogy semmi sem történik a testünkkel a halálunk után, mint szétbomlás, miután a testünk nem több már, mint protein alapú anyag.
Meg kell értenünk, hogy csak két erő működik bennünk, a kapás és az adakozás. Persze ezeket sok más néven is hívhatjuk. Minden csak belőlük áll, és minden csak bennünk van.
A név az egy vágy(HaVaYaH) , benne a fénnyel (Ohr Pnimi), amire egy emberi lény tett szert. Egy szent név utal az adakozás tulajdonságára, és egy gonosz név pedig a kapás tulajdonságára utal. A Toraban a legrosszabb gazember neve is a Teremtő kinyilatkoztatására utal, de az ellenkező oldalról, az emberben lévő egoizmusra utal. Miden jó név az Ő arcának kinyilatkozására, a jóságra utal, az adakozás tulajdonságára az emberen belül. Minden a Teremtő kinyilatkozásáról beszél az emberen belül.
Az összes jó és gonosz erő, ami a világon működik, a Teremtő erejének megnyilvánulása, vagy az elülső vagy a hátsó oldaláról. Ahogy Mózesnek mondták „És te látni fogod a hátamat, de nem látod az arcomat”
Semmi más nem létezik, mint a teremtés és a Teremtő, és a Teremtő vagy rejtve van vagy feltárva a teremtéshez. A mi feladatunk a teremtésre feltárni a Teremtőt – ez az egyetlen működő erő az univerzumban. A maradék, amit most mint „külső világot” fogunk fel, az szintén bennünk van, de a vágyainkban, amelyek még nem tárultak fel.
Ez az a kép, amit el kell képzelnünk. Meg kell értenünk, hogy semmi sem rosszabb, mint a jelenlegi állapotuk, a Teremtőtől való teljes elzártság állapota. Nevezetesen a mi világunk a legrosszabb az összes világok között.
