A sötétség támogatja a Fényt
Felkészülve a Zohár leckére, rá kell hangolnunk magunkat arra, hogy észleljük, megértsük és érezzük a Zohárt magunkban, a lényünkben, így a Fény feltárul nekünk , mi szintén kinyitjuk magunkat,ahelyett, hogy lenyugodnánk, a fantáziánk által. Azontúl nem szabad elfelejtenünk, hogy a Fény minden a Kelimmel kapcsolatos formáját az egységünk és összeköttetésünk éri el, visszaállítva a kapcsolatot ott, ahol az el lett szakítva.
A Kelimünk el lett szakítva, nekünk fel kell fedeznünk az elszakadt kapcsolatokat közöttük, és ugyanúgy megérezni és kijavítani őket. A szakadás és a javítás is bennünk van, és ez a két érzés úgy fejeződik ki, mint sötétség és Fény. Definiálni kell számunkra a betűk alakját, a velünk való kapcsolat formáját, és a Felső Szinthez tartozó érzelmet A szavak speciális kapcsolatot jelentenek az eltört Kli(edény) és a kijavított között E két forma közül az egyik magáért van, ez a Teremtő, a kapcsolat a kettő és az egység között.
“Semmi nem tűnik el a spiritualitásban”, ez egy törvény, ami azt jelenti, hogy az én előző, elromlott formáim a hibáimon, bűneimen, problémáimon, akadályaimon keresztül tárulnak fel; és soha el nem tűnnek. Ez képessé tesz arra, hogy erőfeszítéseket tegyek, hogy ezek a dolgok feltáruljanak, és hogy odavonzzák a Körülvevő Fényt, ami kijavította azt, ami előzőleg előfordult.
Mindazonáltal, a romlás bennem marad, így én képes leszek arra, hogy felépítsem a korrekciót. Mindkét állapotnak léteznie kell. Békés végrehajtás lehetetlen, mert akkor nem lennék képes érezni vagy megérteni semmit. A romlás folyamatosan létezik, a javítás is megtörténik felette, és mindkét állapot támogatja egymást. A sötétség alatta, a Fény felette van, és ez az ami létrehozza a megértést és az érzelmet velem , a kapcsolatot köztem és Teremtő között. És minden, ami ebből következik.
