Ha úgy döntök, hogy adakozó szeretnék lenni, el kell kezdenem tanulni és felhasználni minden erőforrást, hogy elérjem az erre való képességet. De mindez csak azért fontos számomra, hogy arra a következtetésre jussak, hogy nem akarok adományozni. Nem a puszta adományozást szeretném; csak egy feltétellel tudok tanulni – ha valamit kapok cserébe. Csak azért tanulni, hogy mások felé adományozóvá váljak, és hogy a vágyaikat magamhoz kapcsoljam, ez nem olyasvalami, amire képes vagyok.
És folytatom a gondolatmenet tanulmányozását, hogy valami más fog kijönni ebből a végén. Mindeközben a Körülölelő Fény befolyással van rám és a körülöttem élőkre, ami arra mutat rá, hogy az adakozás és a spiritualitás valójában csodálatos. Felfedezem, hogy a spiritualitás az adakozás, de még mindig nem szeretném ezt a fajta spiritualitást. Ez a felismerés nagyszerű, mert ez azt jelenti, hogy elértem a „rejtettség állapotát” (vagy egyszerű, vagy dupla). Így már a spirituális fejlődés útján vagyok.
Az első érzés, amire szükségem van, hogy nem akarok adakozni és szeretni, és hogy visszautasítom a spiritualitást- Ennél a pontnál két ember létezik bennem. Egyikük azt mondja: „A Teremtő felé kell igyekezned, vagy különben mi fog veled történni?” és a másik azt mondja: „Miért van szükséged minderre? Mit kapsz te ebből?”. Egy belső vívódás következik ebből, és elkezdem érezni a sötétséget. Az egész világ megváltozik attól függően, hogy így gondolkozom, vagy úgy, mivel az egész világ bennem létezik.
A rejtettség állapota akkor kezdődik, amikor az adakozás képessége rejtett a számomra. Én vagyok az aki vágyom rá és elrejtem;én vagyok az, aki nem akarja. Mégis, ugyanakkor akarom, annak ellenére, hogy rejtve van a számomra. Más szavakkal már két részre vagyok osztva: az adakozás felé törekszem, és ugyanakkor nem szeretném. Ez a tulajdonság sötétségként tárul fel előttem, a Fénnyel való viszonyában, és egyik sem tud a másik nélkül létezni. Tehát akarok adakozni, vagy sem? Hát nem bánnám, ha adakoznék, de nem igazán vágyakozom erre. Mit tehetek, ha ilyen helyzetbe kerülök? Ezt hívjuk „rejtettségnek”, „tökéletlen munkának” vagy a Lo Lishma állapotának. Ez akkor van, amikor készen vagyok adni valamit, valamely részünket a Teremtőnek vagy másoknak, de valamit kapnom kell cserébe. Különben nem tudok semmit sem tenni.
A rejtettség nem létezik a kinyilatkoztatás nélkül és az a létezés egy különleges állapota. A kabbalisták azt írják, hogy ha a rejtettség valódi mértékét tudnánk, akkor nagyon is elégedettek lennénk ezzel a Lo Lishmának nevezett állapottal. Arra gondolunk, hogy a „Lishma” az egy nagyon magas állapot, amíg a Lo Lishma jelentéktelen. De ez nem az igazság, mert a Lo Lishma nagyon nagy és jelentőségteljes létállapot, és reméljük, mindannyiunk el fog ehhez érkezni.
cst