Mi történik ennek a filmnek a végén, amit nézünk?
Kérdés:
Ha a teljes úgy nevezett „külső világ” az én elmém kivetülése, mint egy fotografikus nagyítóé, hol van ebben az én elmém? Bennem létezik, vagy rajtam kívül?
Válaszom:
Egy sokkal alapvetőbb mód, hogy feltegyük a kérdésedet: Ki vagyunk mi valójában? Eddig a pillanatig úgy érzem, hogy van egy fizikai testem, amiben élek, amiben megtapasztalok szenvedést és örömöt, kiteljesedést és ürességet. Így viszonyulok hozzá a kezdetektől. Meg van írva: „A Tóra az emberek nyelvét beszéli” – ez azt jelenti, hogy a Teremtő a saját nyelvünkön szólít minket, előhozva belőlünk számos érzést és benyomást.
Aztán elutasítjuk ezt az egész nyelvezetet és az összes addigi koncepciónkat a világgal kapcsolatban, és meglátjuk, hogy a régi kép hogyan múlik el teljesen. Higgyük el, amikor azt mondom, hogy semmi, amit azelőtt láttál, nem fog megmaradni. Ez a délibáb szertefoszlik mint egy köd, és a kép elpárolog, mivel a film, amit néztél a végéhez ér. Új felfogást kapunk, olyat, ami teljesen elképzelhetetlen számunkra, és új világba lépünk – egy visszafordított világba.
