Miért látunk megosztott Világot?
Ez nem kevesebb, mint egy csoda, amit a Teremtő adott nekünk a felosztott felfogással. Ennek köszönhetően olyannak láthatjuk az egónkat, mint valami tőlünk különálló dolgot. Azért, mert tőlünk idegennek tűnik, nem tekintünk rá egyfolytában, ahogy az anya néz a szeretett gyermekére és nem gondolja, hogy rosszat is tudna tenni.
De miután megláttuk az összes hibáját, hirtelen rájövünk, hogy önmagunkban vagyunk. Hirtelen rá kell döbbennünk, hogy minden gonosz, amit kívül tapasztaltunk, bennünk létezik, és ezért kívülről belülre kell váltani a nézőpontunkat. Ez nem kevesebb egy csodánál.
Ez a kezdeti ellenállásból fakad a teremtés pontja között, ami a „nemlétből lett teremtve”, és a Fény között. Ez a pont kétfelé osztja a megfigyelésemet: a belsőre és a külsőre. És így arra kényszerít, hogy kívülről lássam önmagam, mintha nem is én lennék, és később el kell fogadnom, hogy mindez bennem játszódott le.
Eközben benne, csak a pont van a szívemben. Amikor felismerem, hogy a gyűlölt és a gonosz, amit kívül látok, a sajátom és összekötöm a szívemben található ponttal, egy korrigált Klihez jutok. Ez kicsit úgy működik, mint a gép, ami képeket nyomtat. A negatívat pozitívvá változtatja. Ugyanígy az egyetlen dolog amit meg kell változtatnom az a szemléletmódom, ami lehetővé teszi számomra, hogy mindent a „Tükröződő Fényben” lássak.
Az egész észlelésem eköré az alapelv köré épül, beleértve a hangokat, érzeteket, ízeket, nézeteket, szagokat, és mindent amit a fizikai érzékszervemmel érzek. Ugyanez érvényes a vágy fokozataira – akár étel, szex, pénz, hatalom vagy tudás. Mind olyan látszólagosan külső betöltekezés, amit belül kell feltárnom. Tehát ugyanez érvényes nemcsak a Klikre, hanem a Fényekre is.
Nehéz dolog ezt most megérteni, de minden letisztul majd, ha belépünk a spirituális felfogásba, és így látjuk a világot.
