Miért van szükségem erre az elképzelt világra?
Kérdés:
Mi a Kabbala tudományának hozzáállása a valóság érzékeléséhez?
Válaszom:
A hozzáállás nagyon egyszerű. Az emberi lény az egy vágy. Ez a vágy elképzeli magát belülről kifelé – ki vagyok én, mi vagyok én, miből állok, hogyan létezem, és azt is, hogy hogyan érzékelek? Emellett azt képzeli, hogy ő látszólag kívül létezik ezen a vágyon, mintha létezne egy másik formája a vágynak, valahogy a vágyon kívül megjelenítve.
Létezik egy rés a között a vágy között, mely látszólag hozzám tartozik (melyben én elképzelem magamat), és a között a vágy között melyben érzékelek mindent mely körbevesz engem. Az a vágy melyben elképzelem az én külső környezetemet az le van kapcsolva az én belső „énemről”.
A külső vágy idegennek érződik a belső vágyamhoz viszonyítva, azonban én azt csak akkora mértékben elemzem, amekkora mértékben a belső vágy abból képes hasznot hajtani, azaz, amennyire a belső vágyamban azáltal élvezetet vagyok képes kapni. Ennél fogva megölhetem a külső vágyat, megszabadíthatom azt minden élettől és Fénytől, mivel nem érdekel mi is történik vele. A legfontosabb dolog számomra, hogy megszerezzek belső vágyamon belül. A külső vágyakat csak arra használom, hogy hasznot hajtsak belső vágyam számára.
Miért érzékeljük a világot és magunkat ilyen módon? Báál HaSzulam elmagyarázza hogy csak egy vágy létezik, de abban két belső alapvető különbség létezik – a felosztás a belsőre és külsőre. Ezen a törésen keresztül a Teremtő képessé tett minket arra, hogy érezzük a különbséget Ő és magunk között – hogy érezzük mennyire ellentétesek vagyunk egymással, és hogy Ő mennyire távol van tőlünk. Azonban ahelyett, hogy Őt látnánk, mi elképzeljük ezt a világot magunk körül.
Szóval milyen más módon lenne Ő képes Magát, az adakozás tulajdonságát beilleszteni belénk a megszerzés tulajdonságába? Mindezt úgy teszi, hogy példákat ad arról, hogy a természetnek ez a két formája mit jelképez, mit is jelent az adakozás és megszerzés.
hzs
