Minden tevékenységünk arról szól, hogy kifejlesszük a vágyat
A korporális világban mi teljesítményért dolgozunk, a spirituális világban vágyért. Ez összezavar minket, mert nem vagyunk hozzászokva. Ezért a vágy érzete nélkül, elhagyjuk a spirituális világot, azt gondolva, hogy „ha nem akarom, minek menjek utána?”nem értjük, hogy az egyetlen dolog amit elkell érnünk, hogy az imádkozás megelőzze az imádkozást és a vágy elsajátítsa a vágyat. Ez a legfontosabb dolog. Soha sem kell csak a teljesítésre figyelnünk A teljesítés az a mi jövőbeli szintünk, és ők mindig léteznek. Ők már ott vannak, várnak ránk, hogy vágyunk rájuk, és hogy készek legyünk befogadni őket.
Feltárjuk a Zohár könyvét” azzal, hogy megértjük, hogy nekünk csak a vágyra van szükségünk. Ahogy megszerezzük a vágyat tanulmányainkon keresztül, azonnal jön a beteljesülés.
Megközelítve a Kabbala könyvét, a tanulás és minden spirituális akció a vágy nélkül is szokásos, így kezdi mindenki. A személynek nagyon az elején való tudatra ébresztése, azzal hogy odavisszük őt a megfelelő helyre, hogy lehetősége legyen mindent tisztán látni. Mindazonáltal ezután magára hagyjuk, és nem ébresztjük tovább Felülről, mert a mi dolgunk csak az, hogy kifejlesszük a vágyat, az edényt (Kli).
