Dr. Michael Laitman

„Fáradoztam és megtaláltam” -Út a Zohárhoz

Kérdés:

Amikor a Zohárt olvassuk, miért olyan nehéz követni az ön tanácsát, és miért nem látjuk azt, hogy megtaláltuk ezeket a minőségeket magunkban.

Válaszom:

Csak egyet tanácsolhatok: Menj tovább az utadon. Írva van: „Fáradoztam és megtaláltam” és „Az embert a szenvedései jutalmaznak meg.”

A gyerek nő, az évek múlnak. Az évek hónapokból állnak, a hónapok napokból, a napok órákból, az órák percekből, a percek pillanatokból. És ily módon a gyerek pillanatról pillanatra nő egyre többet és többet.

A növekedés időbe kerül.  Mindazonáltal a spirituális fejlődésben az idő azon akciók száma, amit az ember véghez visz. A mi világunkban dolgozunk  húsz évet nem megváltoztatva belső természetünket,  csak hozzáillesztjük a korporális valósághoz, ami összehasonlítva a spirituális valósággal, nem rendelkezik semmi valós formával. Beletörődünk lassú fejlődésünkbe, elfogadva azt mint realitást.

Mindazonáltal, a spirituális világban úgy tűnik nekünk, hogy erőfeszítés nélkül beléphetünk: nyisd ki nekem és én belépek.  Természetesen mi ezt csak azért mondjuk, mert nem értjük, hogy a bejárat csak annira nyílik meg, amennyire mi hasonlóak vagyunk a spirituális világhoz.

Van a minőségek ekvivalenciájának törvénye, ami azt jelenti, hogy mennyire vagyunk hasonlóak az adományozás minőségének törvényéhez. Ahogy mi felfedezzük, hogyan használjuk a spirituális világot korrekt módon., lehetővé lesz számunkra, hogy belépjünk. Mindazonáltal mielőtt ez megtörténik, át kell mennünk az összes előkészületi munkán.

A Zóhár köyve azért van, hogy ekvivalenciába vigyen miket a spirituális világgal a leggyorsabb és legkényelmesebb módon.

ft

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,787 seconds.