A végső éjszakai váltás
A Zóhár „Mikec” fejezetében a 33-as bejegyzés: „Nekik, akik várják a könyörületét” , akik éjjel köteleződnek ek a Tórához és részt vesz az Istenségben. És amikor a reggel jön, várnak a könyörületére.
A Zóhár szintén erről beszél a cikkben, aminek az a címe, hogy a „Menyasszony éjszakája”. Ez leírja az összes napot a száműzetés alatt, mint sötét éjszaka, ami alatt felkészítjük a vágyainkat (Kelim) a kapcsolatra a Vőlegény és a Menyasszony között, ami reggel történik.
Mindenki, aki erre a találkozásra készül, a Király palotájának lakója. A pillanatban, mikor a hálókanapé megépítésével elkészülnek (Huppah, ami az ernyőt és a Visszavert Fényt jelképezi), a Teremtő (Zeir Anpin) egyesül a Sekinájával, ami az összes lélek egysége. Ez az edény arra solgál, hogy megkapja a Fényt. Aztán a Menyasszony egyesül a Vőlegénnyel; a két kiegészítő része egymásnak eléri a tökéletesség és béke állapotát.
Amikor a személy elköteleződik a Tóra mellett éjjel, a könyörület rá terjed napközben….
Lehetetlen elköteleződni a Tóra felé napközben, mert a nap az, amikor az egyesülés megtörténik. Ezen a ponton minden feltárul és nincs más munka amit el kellene végezni. A munkánk abban van, hogy használjuk a döntési szabadságunkat, ami alatt valójában tökéletes állapotban létezünk. Csak előnyben kell részesítenünk, ez azt jelenti, hogy a napot kell választanunk, nem az éjszakát.
Amikor úgy döntünk, hogy az adakozás a nap, del fogjuk tárni azt, mint egy napot. A Visszavert Fényen keresztül napra ébredünk és Fényre a sötétség helyett. Ezért van az, hogy minden munka éjjel történik; mert minden döntésünk és erőfeszítésünk ott összpontosul. Nincs olyan munka, amit „napközben” kellene megtenni.
