Minden ugyanabból a tíz Szfirából áll
A Zohár, Miketz fejezet: 178. pont: A Teremtő úgy teremtette az embernek, hogy az erősítse magát a Tórában, és az igazság útját járja a jobb oldal irányában, és nem a bal oldal irányában. És mivel az embereknek a jobb oldalon kell haladnia, meg kell erősítség szeretetüket egymás között. Mindez azért van, mert a szeretetet a “jobb” oldalnak tekintjük, és ott nem lesz gyűlölet közöttük, mely gyűlöletet a bal oldalnak tekintjük, hogy ne gyöngítsük le a jobb oldalt – azt a helyet amelyhez Izrael kapaszkodik.
Ez a paragrafus látszólag a korrigált társadalomban vagy csoportban található életről szól, de nekünk mégis le kell azt fordítanunk, hogy mindez mit is jelent belső tulajdonságaink szempontjából. Nincs különbség amikor a Zohár látszólag a külső emberek gyülekezetéről beszél, vagy a lélek belső tulajdonságainak gyülekezetéről. Mindaz egy és ugyanazt jelenti, mivel minden ugyanabból a tíz Szfirából áll. Mi mindannyian tartalmazzuk a közös lélek (Adam haRishon) edényét, és a tíz Szfirának ugyanaz a belső állapota létezik mindannyiunkban.
Ezért van az, hogy a Zohár belső definíciókat használ, amikor a tulajdonságainkat leírja, vagy amikor arról beszél, hogy a csoportnak milyennek kell lennie, néha csak egy emberről, vagy állatról beszélve. Meg kell próbálnunk több szintet látni egy időben: a lelkünk belső szintjét, a csoportunk szintjét barátainkkal való kapcsolatainkkal, és az egész emberiség szintjét. A jövőben ezek a szintek egysége lépnek majd.
hzs
