Dr. Michael Laitman

A feltárulás a kételyek nagy felhőjén keresztül történik

Amikor egyesítjük a vágyainkat a Zóhár feltárására, minden személy a saját hiányosságaival járul hozzá, a szíve és az elméje egyedi munkájával, és a kísérletével, hogy kapcsolódjon a szavakhoz, hogy elérje rajtuk keresztül a célt.

Minden személynek megvannak a saját gondolatai arról, hogy mi a spiritualitás és hogyan kapcsolódnak őbenne az olyan minőségek, mint Áron, a bika, a kevert többség, Mózes és a többiek.

Minden személy a lelkének gyökeréből képzeli el ezeket a fogalmakat, változatos, elferdült képeken keresztül elképzelve őket. De rendben van, hogy eltorzultak, mert „a Fény előnye a sötétségből tárul fel”. Minden személy a saját kis téveszméit adja hozzá a közös összezavarodott vágyhoz.

Ez egy nagy, kevert labdát eredményez, mint a mese labdáját, amit valami nem tisztából és ismeretlenből fogalmaztak. Az összes csalódottságból, torzulásból, és vágyból áll, de összeállnak ebben a labdában mert a keresés során egységet érünk el és feltárjuk a Teremtőt önmagunkban. Ennek eredményeképpen imát emelünk (MAN), ami  az összes kételyünk, zavarodottságunk, és benyomásunk összessége, amit Zóhár tanulása alatt érzünk, amikor a Zóhár egy mindannyiunk számára.

Vágyunk rá, hogy törekvéseinket együtt egyesítsük, ami azt jelenti, hogy a Sinai hegynél állunk (a Gyűlölet hegye). Viszont nem értjük, mi történik. Ennél fogva, míg Mózes felemelkedik a hegyre, megépítjük az aranyborjút és egyéb bűnöket követünk el.

De akkor a Körülölelő Fény megjelenik és megvilágítja a közös vágyainkat (Kli), ami zavarodottságunkból és kételyeinkből áll. Megvilágítja a sötétséget, az állapotot, amikor nem vagyunk képesek meglátni hol van ez a kép bennünk, és hol fekszik a kapcsolatunk a többiekkel. A Körülölelő Fény a kételyek nagy felhőjében érkezik el hozzánk, amit közösen teremtünk meg; ezen a felhőn keresztül a Fény minden embert befolyásol. Ezen a szűrőn áthaladva, a Fény mindannyiunk számára vágyakat hoz, hiányosságokat és mások tulajdonságait, ugyanúgy, mint a saját tulajdonságokat. ÉS ez hozza a feltárulkozást.

A Fénynek magának nincs formája. Amikor egyesülni akarunk másokkal és a Zóhárral, amikor nem értünk meg semmit és össze vagyunk zavarodva, de törekszünk arra, hogy a nagy, közös vágy részei legyünk, akkor a Fény lenyomatot hoz ezekről a formákról. Feltárja a helyes kapcsolatot közöttünk és megadja a helyes szerkezetet, amiben össze vagyunk kapcsolódva mindenkivel. Akkor kezdjük megérteni, amit a Zóhár elmond.

Ezek a minőségek nem léteznek bennünk. Nincs bennem Áron, vagy az aranyborjú; ezek csak a másokkal levő kapcsolatomban kerülnek kifejezésre – ha „értük” vagy „ellenük” vagyok. Ezek nem létezhetnek egy különálló személyben. A tisztátalan erő és a szentség ami gonosznak van ábrázolva, az „egység ellen” vagy „érte”. Ennél fogva a Körülölelő Fény, ami jön választ ad az erőfeszítéseinkre, és vagy az egység felé emel minket, vagy az egység ellen. De ez tiszta, tudatos módon történik. Mindent az egységgel való kapcsolatában tudunk meglátni, mert az egyetlen dolog, amit korrigálnunk kell, az a közös lélek eltört edénye.

Ennél fogva egy különálló egyén nem tudja elképzelni, amit a Zóhár leír. Az ima felemelkedik, és a Fény leereszkedik a zavarodottságunk és kételyeink közös felhőjén keresztül.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,716 seconds.