Örömteli utak
A Zóhár „Végén” fejezetének 100-as bejegyzése: Ennél fogva megtanultuk, hogy mikor a Sabbat kezdődik, minden gonosz a pokolban marad, és szabadon pihenhetnek. És amikor a Sabbat végződik magunkra kell vonnunk a felső örömöt., hogy megmeneküljönk a gonoszok támadásaitól, amik attól az időtől eljönnek. Fel kell ébredünk és azt mondanunk „Legyen felettünk az Úristen öröme”. Ez a felső öröm, a mindenek élvezete a Mohin de Jessut. És azt mondják róla, hogy „Az ő útjai az öröm útjai”.
„A gonosz” azokra a vágyakra utal, ami miatt „pokolban” érezzük magunkat. Ez a szégyen egy érzete, ami megjelenik, mert felismerjük az adakozás tulajdonságát, és azzal való ellentétben látjuk a saját korrigálatlan tulajdonságainkat.
Meg kell tanulnunk, hogy ilyen állapotban lássuk minden egyes tulajdonságunkat. A vágyaink korrekciója lehetetlen a „pokol” érzete nélkül, minden egyes korrigáltalan tulajdonságunkban ellentétesek vagyunk a Teremtővel.
Ennél fogva amikor képesek vagyunk felismerni a korrigálatlan tulajdonságainkat a Teremtővel ellentétben, és megérkezni a korrekcióhoz, minden út az „öröm útjává” válik. Mi vagyunk, akik úgy döntenek, hogy így legyen..
