Dr. Michael Laitman

A felfogásunk szélesítése a Zohár által

Minden érzékünk az ellentét feltárásának elvén működik – mindent lefordít amit megfigyel valamibe, ami azzal ellentétes. Amit külsőleg látunk, valójában bennünk van, mert megfordítjuk az agyunkban, egy fordított képet meglátva benne. Nincs más módszerünk arra, hogy megfigyeljük a világot mivel úgy vagyunk megteremtve, hogy csak olyasmit tudunk feltárni, ami hiányzik belőlünk vagy hibás bennünk.

És ezt a hiányt „Fénynek” hívjuk. Ebből az okból kifolyólag a spiritualitást sötétnek és visszataszítónak látjuk; nem értünk vele egyet és nincs rá szükségünk. Nem tűnik ésszerűnek számunkra, hogy szeressük a másikat és adjunk másoknak.

A Zóhár a Teremtő tulajdonságairól beszél nekünk, de hogyan tudnánk felfogni ezt, ha csak azt tudjuk, hogy hogyan kapjunk? Hogyan tudjuk érezni az adakozást? Ez egy olyan világ, ami el van rejtve előlünk, egy valóság, amit képtelenek vagyunk érezni. A Zóhár elmagyarázza nekünk, hogyan kezdjük felfogni, apránként, amit jelenleg nem érzünk a szívünkkel vagy elménkkel. Képtelen vagyok ezt szavakba önteni, mivel a szavak egy érzést vagy megértést fejeznek ki, de ha nincs érzés mögötte, akkor egyszerűen nem érezzük a szavakat.

Ha a Zóhárt olvasom együtt másokkal, azt remélve, hogy segíteni fog, akkor meg fog történni a feltárulás. A spirituális világ itt van, éppen előttünk, de képtelenek vagyunk felfogni a szívünkkel vagy az elménkkel. Óriási teljesítmény, hogy fokozatosan elkezdjük érezni, hogy ez valahol közel létezik hozzánk, bár képtelenek vagyunk észlelni azt. Folytatnunk kell ennek a hiánynak az érzését, amikor tanulunk, és a Zóhár elkezd majd többet mondani nekünk.

cst

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,146 seconds.