Szerelmi kínok
A Zohár, Tazria fejezet (Amikor a nő szül), 7O. pont: “…a szerelmi kínok el vannak rejtve az emberektől…” A szerelmi kínok az az állapot, melyet úgy is nevezünk, hogy “Én belebetegedtem a szerelembe”. Mindez azt jelenti, hogy semmire sincs szükségem, én csakis adni, feltétel nélkül adakozni akarok. Az egyetlen vágyam az, hogy kitölthessem a vágyadat.
Ez egy átmeneti állapot, amikor én rettenetesen adni akarok, de nem vagyok képes arra. Mivel még nem szereztem meg a szűrőt, képtelen vagyok a Fényt annak érdekében megkapni, hogy kitölthessem a vágyadat. A szerelem egy olyan állapot, amikor én a másik vágyát erősebben érzem, mint a sajátomat.
A Zohár, Tazria fejezet, 72. pont: Írva van, “jobb a nyílt rendreutasítás, mint a rejtett szerelem”, ami azt jelenti, hogy a nyílt rendreutasítás az jobb. És hogy ha a rendreutasítás a szerelemből kiindulva történik, az rejtve marad az emberek előtt. Hasonlóan az aki a barátját szeretetből utasítja rendre, annak el kell rejtenie szavait az emberektől, hogy barátja nem legyen megszégyenítve általuk. És hogy ha szavai nyíltak az emberek előtt, akkor azok nem szeretettel lettek mondva.”
A mi világunkban mi természetünkből adódóan arra vágyunk, hogy elrejtsük kapcsolatainkat és egymás közötti szeretetünket, mivel a szeretet diszkréciót kíván meg. Mi azt mindentől ami potenciálisan kárt okozhatna óvni akarjuk. De mit jelent az, hogy “megszégyeníteni”, vagy “felfedni a szeretetet mások előtt” a spiritualitásban? Kik a mások? Mindazok az én vágyaim.
Amennyiben én elérem kapcsolatomat a Teremtővel egy vágyon belül, akkor azokat a többi vágyakat, ahol még nem értem el ezt a kapcsolatot Vele, azok nevezzük “mások”-nak. Ennél fogva figyelnem kell rájuk, hogy azok nem sértik szeretetemet, és közben észben kell tartsam, hogy mindez belül, magunkon belül történik.
hzs
