A korrekciók életet hoznak a közös rendszerünkbe
Csak képzeljük el, hogy egy test minden sejtje és szerve mennyire eltökélt a saját munkája felé. Egész élete teljesen másik szervektől függ, amiből megkap mindent az életéhez. Ugyanakkor az élete célja, hogy életet adjon nekik. Az ilyen kölcsönösség nélkül, nem kapná meg az éltető erőt, amire szüksége van tőlük, és nem lennének képesek részt venni a szervezet közös életében. Ez az, ami a Teremtő közös erejéhez kapcsolja őket. A Fény és az élet Őtőle jön hozzájuk.
Érzem, hogy egy rendszerben létezem. Az egész világ és az egész univerzum egy közös rendszer, amiben látom annak belső kapcsolatait. Ezen a rendszeren belül érzem, hogy mindenki kapcsolódik a másikhoz, függ a másiktól, és arra kényszerül, hogy betöltse saját feladatát. Ezért tiszta számomra, hogy nem választódom el a többiektől.
Ha ez zárt lenne, önálló rendszer, minden véget érne. Viszont az új hiányok, korrekciók, és áttörések mindig megjelennek a rendszerben. Valami aktiválódik az egyik helyen, egoizmus nő a másikon, és folyamatos félelemben találom magam. Másfelől irányban tudok maradni, ha előnnyé változtatom a helyzetemet, erő gyűjtésével és új tulajdonságok elnyerésével. Akkor nem fogok félni semmitől, ami feltárul előttem. Ezzel ellentétben, boldog leszek a lehetőség miatt, hogy azonnal korrekciót tehetek, és még több életet tudok hozni a közös rendszerbe. Ezt megtéve úgy fogom érezni, hogy több örömet adok a Teremtőnek.
