Eltörjük a falat, amely elválaszt saját magunktól.
Miközben a Zohárt olvassuk, mélyen magunkba kell ásnunk, hogy belülről kutassuk azokat az akciókat és tulajdonságokat, amiket leír. Ezek az akciók és tulajdonságok a vágyainkban találhatók, de el vannak rejtve előlünk. Tehát fel kell tárnunk őket.
A folyamat, ami feltárja őket hasonló egy géphez, ami magában működik. Ez olyan, mintha átmennénk egy erdőn, és keresnénk valamit, amit elvesztettünk, keresni egy elvesztett dolgot, ez nagyon fontos nekünk.
Erőt kell kifejtenünk kifele és kutatnunk kell belül. Addig, amíg el nem törjük ezt a belső falat, ami jelen van mindannyinkban, és elválaszt minket a spiritualitástól. Nincs más eszköz, hogy keresztül törjünk a spirituális világhoz, és a Zohár mesél nekünk arról a világról, amely fal mögött létezik. Ha keresztül akarunk menni rajta, és együttesen támadjuk, ez az egyetlen mód, hogy áthatoljuk rajta.
Valóban ezt a falat egy személyben hoztuk létre ellentétben spirituális tulajdonságaival. A személy az egoista, és a fal egyik oldalán található. Mindazonáltal a személy található a másik oldalon is, de az akkor egy egész más „én” Ezért az egoista „éntől” a spirituális „énhez” kell menni, és ez csak úgy lehet, ha mindenki megteszi a saját maga erőfeszítését.
