Láthatjuk ma a jövőbeli világunkat
A Zohárban, BeHaalotcha fejezet (Amikor meggyújtod a gyertyákat), 142-es pont: „Egy személy ebben a világban jár, és a Teremtő gazdagságot ad neki, amivel a következő világban jutalmazza, és a pénze tőkéjével marad. A tőke olyan pénz, ami örökké létezik, egy hely, ahol összekötik a lelket. Ezért kell tőkét tartania maga után, és tőkét kap, miután elhagyja ezt a világot.” 143-as pont: „… ameddig a tőke létezik számára abban a világban, a felső élettel díjazzák azt, odafent.”
Ha valakinek nincs anti-egoista ernyője, nem tudja megkapni a Fényt az adakozás érdekében és így nincs semmije, amivel folytathatná az életét. Ennélfogva valaki vagy arra kényszerül, hogy úgy éljen, mint egy szörny és akkor meghaljon és visszatérjen a világba ismét, vagy a spirituális világba megy tovább, és a következő fokozatra emelkedik.
A Zohár konvenció után kaptunk egy adag Körülölelő Fényt, ami feltárt bennünk egy adag egoizmust. Ez az az élvezetvágy, ami nem tárul fel minden egyes emberben. Minden személy sötétséget és nehézséget kezd el érezni, energiaveszteséget, erő és vágy veszteségét. Ha a tanulás, terjesztési munka és a környezetünk segítségével túljutunk ezen az állapoton, akkor új vágyakat tudunk csatolni ehhez a Körülölelő Fényhez, ami a Konvenció alatt ránk ragyogott. Ezt megtéve kiépítjük a következő fokozatunkat és előrehaladunk.
