Nem könnyű beismerni, hogy egoisták vagyunk

Megjelent:: 04. 03. 2010 | Szerző:: yanive | Kategória: önzőség, reggeli lecke

Kérdés:

Miért olyan nehéz beismerni, hogy egoista vagyok, és megtalálni a gonoszt magamban?

Válaszom:

Azért mert egy ember egy élőlény, és védő erőt von maga köré. Meg kell védenie magát, az életét, a természetét és az „énjét” ugyanúgy, ahogy a héj (Klipa) megvéd egy almát amikor növekszik. Ha hiba van a héjban, akkor a megérés állapotának elérése előtt elrohad az alma. Ennélfogva a héjnak mindig ott kell lennie, hogy megvédje azt.

Az ego Klipa és meg kell őrizni addig, ameddig benne a vágy növekszik. Amikor a benne levő vágy tele lesz, akkor a Klipát le lehet venni, és a vágy (a benne található növény) használatba kerül. Ennélfogva, ameddig növekszünk, az egoizmusunk folyamatosan megvéd minket azzal, hogy ne ismerjük fel a gonoszt, mert a gonosz még mindig elégtelen. Ha nem volna Klipa, sírnánk és sikítanánk a Teremtőhöz, mint egy kisgyerek, aki sír és hívja az anyját minden apró dolognál, ami vele  történik.

Az egónk belülről záródik, és „kőszívet” csinál nekünk, és megakadályoz minket abban, hogy a Teremtőtől kérjünk segítséget. Egy illető azt mondja, „Férfi vagyok és nem fogok kérni Tőled semmit. Sőt mi több, azt csinálok, amit akarok.” Így ellentétbe kerülünk a Teremtővel, és erővel harcolunk Őellene. Ezért mondja a Fáraó, hogy „ki az a Teremtő, hogy figyelnem kellene a szavára?” Azt szeretnénk, ha a Teremtő megcsinálna amire vágyunk. Nem kéréssel fordulunk hozzá, hanem követeléssel.

Valóban, a követelésnek kell jönnie, de a teljes érett egóból kell fakadnia, a „gonosz hajlamból”. Ezt elérni időt vesz igénybe mert egy embernek nagyon nehéz elfogadnia a tényt, hogy ő egoista. Mindazonáltal a Fény hatása alatt az illető eléri a törési pontot, egy állapotot, amit a „könnyek kapujának” hívunk, ahol az ember érzi, hogy nincs semmije.

Ezen a ponton az illető kész mindenre. Azt mondja a Teremtőnek, „Tedd meg azt, amit akarsz. Mindegy nekem, ha semmit sem kapok. Mindegy, hogy nincs semmim. Mindegy, hogy van-e valamim. Csak engedd, hogy vége legyen annak, aki vagyok! Vigyél el tőlem bármit, csak ebből az állapotból segíts ki! Nem bírom már tovább, mert ellentétes vagyok az adakozással.” Ez a belső krízispont az, aminek fel kell tárulnia egy személyben.