Dr. Michael Laitman

Miért olyan bonyolult a Zohár?

Kérdés:

Miért olyan bonyolult a Zohár?

Válaszom:

Két évet töltöttem az anatómia tanulásával a főiskolán, végtelen számú részlet és név megtanulásával. És ez a tudomány csak az emberi szervezet egyéni részeit tanulmányozza, nem a közöttük levő kapcsolatot. De vannak bennünk rendszerek, aminek a létezéséről nem is tudunk. Bár megpróbáljuk, nem tudjuk teljesen megvizsgálni a rendszereket, amit nem ismerünk, mert nincs vége a bonyolultságuknak. Alapvetően ez a kérdés nem a Zohárról szól, hanem, hogy miért olyan hihetetlen bonyolult a természet.

A Zohár megmutatja nekünk a teljes valóságot. Ebbe benne foglaltatik az ember, a természet, az összes világ (a teljes rendszer), és nem csak a szerkezete, anatómiája a részeknek, és a kapcsolatoknak közöttük, hanem a teljes működés, és annak feltárása mindenki számra attól függően, hogy milyen helyzetben van hozzá képest.

A mi világunk olyan mint egy homokszem a az összes spirituális világhoz képest. Ott, minden elem milliószor nagyobb, nem méretben, hanem a kapcsolatok bonyolultságaiban. Minél nagyobb a szint, annál bonyolultabb, mert az összes lenti fokozat benne foglaltatik.

Honnan jön ez a bonyolultság? A valóságban ez végtelen. De szükségünk van valamiféle határra, mert különben a tárgy elmenekül az érzékelésünk és elérésünk elől. A „Határ nélküliség”, olyan mint a mindenség hiánya; számomra a végtelenség egyenlő a létezés hiányával.

Ez a végtelen variációja a Felső Világnak  a Fény és a vágy (Kli) ellentétes tulajdonságaiból fakad. Teljesen ellentétesek és nincs kapcsolat közöttük. Ha szeretnék közöttük kapcsolatot kiépíteni, egy végtelen rendszerre van hozzá szükségem.

Én a matematika szemszögéből beszélek és nem a spirituális nézőpontból. Vegyünk egy „1-est” és egy „0-t”. Ezek között a pontok között végtelenség van. Lehetetlen összekötni őket. Hány szám van a nulla és az egy között? Végtelen sok szám.

Így kiderül, hogy képtelenek vagyunk ezt az agyunkkal felfogni, és a mi világunk érvelésével. De amikor kiemelkedünk a kapásvágyunk határai közül, fölé emelkedünk egy másik dimenzióba, az adakozás vágyába, ez a probléma megszűnik. Minden a mennyiségi mértékből minőségi mértéket nyer. És könnyen irányítjuk ezeket a minőségeket, mert az érzelmeinken keresztül tesszük azt, nem az agyunkon keresztül. És az érzelmeinknek nem okoz nehézséget érezni azt, amiből hiányzik a pontos mérték.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,773 seconds.