A türelem kulcs a gyógyító folyamathoz
Befolyásol minket a Felső Fény, ami az egoista vágyunk fölé emel bennünket. Viszont, később nekünk egyedüli ki kell tudnunk jönni abból a vágyból. Amikor a Fény megemel minket, úgy tűnik, hogy kimenekülünk Egyiptomból. Mégis, ki tudunk menekülni Egyiptomból, ha az bennünk van, ha az alapvető természetünk?
Ez ahhoz a kérdéshez vezet minket: Mit jelent az, hogy a sivatagban vagyunk? Ez az, mikor Egyiptom visszajön hozzám, és mindegyik részéből ki kel jönnöm. Erre hivatkozunk úgy, mint a 40 éves utazásra a sivatagban. Ez az, amikor fokozatosan növelem és megkülönböztetem a vágyaimat, mint egy emberi embrió, akinek a szervezi fokozatosan fejlődnek egymás után. Először egy rész fejlődik aztán egy másik; és a fejlődés egy irányba megy, míg megoldunk különféle akadályokat és problémákat. A lélek növekedésének folyamata és fejlődése hasonló ahhoz, mint az embrióé az anyaméhben.
Értékelnünk kellene a tényt, hogy rendelkezésünkre áll a Zohár könyve, mert ez a megváltás eszköze, ami egyik napról a másikra megváltoztat minket. Viszont mi nem érezzük az eredményt, ameddig ezek az eszközök nem kezdenek teljes mértékben cselekedni. Fokozatosan működik, mint egy gyógyszer, amit egy beteg embernek írtak fel, és minden nap be kell vennie, de a hatása csak több hét használat után érezhető.
Ugyanakkor folytatja a gyógyszer használatát minden nap, de még betegebbnek érzi magát. Ugyanez történik a spirituális fejlődésünkben. Ennélfogva türelmesnek kell lennünk, és folyamatosan több erőfeszítést tennünk, még akkor is ha úgy tűnik nekünk, hogy a gyógyszer nem működik – ameddig a kupánk ki nem csordul.
cst
