Képzeljük el, hogy a kívánságunk valóra vált!
Kérdés:
Mit kell elképzelnünk, mikor a Zohár szavait olvassuk, amit egyáltalán nem értünk? A lelkeket képzeljük el az egységben, a Fény hatását rajtunk, vagy valami mást?
Válaszom:
Azt kell elképzelni, hogy mi mindannyian együtt egy vágyban létezünk, és amit a Zohárban olvasunk ezen a vágyon belül fog feltárulni. És ez a vágy, és ennek a beteljesedése fel fogja tárni a Teremtőt.
Eredményekre számítunk és várunk a tanulmányainkból. Nekünk valójában a másokkal való kapcsolatunkat kell korrigálnunk, mert ez lesz az edényünk a Fényre. Ekkor az én vágyam megkapja a korrekció minőségét, az egység tulajdonságát – a Teremtőt. A Teremtő a helyes vágyam az adakozásra.
El kell képzelnünk egy állapotot, amiben létezni szeretnénk. Nem is tudhatom, hogy mi az a Fény és hogyan hatol belém, de el kell képzelnem a helyes állapotot amit el szeretnék érni. Pont mint a mindennapi életünkben, mikor valamire vágyunk, nem a cselekedetekre gondolunk, amit azért kell tennünk, hogy megszerezzük azt, de az eredményre, a vágyunkra, ami valóra válik. És akkor képes leszek megérteni, miben szenvedek hiányt, hogy elnyerjem a vágyam, és hol tudom el megtalálni a helyes példát a jövőbeli állapotra, azaz melyik könyvek tudják megadni nekem azt a példát.
