Köszönjük meg a Teremtőnek a zavarokat
Kérdés:
A Zohár rész alatt a reggeli leckéken, úgy érzem, hogy nem értek meg semmit, de mindazonáltal törekvést és kapcsolatot érzek az anyaggal.
Viszont az esti leckéken nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Teljesen az anyagtól elválasztva érzem magam, lehúznak a mindennapos problémák, és képtelen vagyok a leckére figyelni. Mit tehetnék, hogy az anyagra kezdjek fókuszálni? Van valami azonnali, automatikus cselekedet, amit ilyen állapotban meg lehet tenni?
Válaszom:
Az automatikus cselekedet, hogy megküzdjünk a zavarral az, hogy köszönjük meg a Teremtőnek, hogy azt küldi. Végül is, „Nincsen más rajta kívül”. Ő teremti meg a zavart érted; irányítja a szíves és az elméd. Ő az, aki legjobban tudja, hogy melyik adott pillanatban mit küldjön neked. Ezeket a dolgokat pontosan azért küldi neked, hogy összezavarjon, hogy tanácstalannak érezd magad, képtelennek fókuszálni, hogy megzavarjon azzal, hogy a mindennapi tevékenységekre, problémákra és aggodalmakra való gondolással megzavarjon téged.
Miért? AZ összezavarodás közepén, a problémák tömkelegével, és zavarral, képes leszel erőt gyűjteni, hogy legalább egy kis részeddel kapcsolódj a szöveghez pár pillanatra, és ebben van a hasznod. Másfelől, ha tiszta ésszel ülsz a leckén, úgy érezve, hogy már a spiritualitásba szálltál fel, nem vagy jó helyen egyáltalán. Az erőfeszítésed valóban abban van, hogy elkezdesz kapcsolódni a spirituális világgal, még csak egy kicsit, a kis „kígyóid” (egoista vágyaid) ellenére. Pontosan erre van szükséged.
Később hirtelen nagy feltárulások jönnek majd. Pontosan a nehézségekkel érjük el a feltárulásokat. Ahogyan írva van, „a Tórának el kell jönnie Zionból” (a Fény távozása).
Ennélfogva, ha az elméd nem működik, és a kedved rossz, ne gondold, hogy haszontalan dolog eljönni a leckére és a Zohárt hallgatni. A számításod abszolút helytelen; az elméd tisztasága, vagy érzelmi állapotod nem fontos. Ha tényleg azzal küzdesz, hogy lekapcsolva érzed magad, kimerült vagy, és összezavarodott, de még mindig kapcsolódni akarsz az anyaghoz amennyire csak tudsz, még ha csak pillanatokra is tudsz kapcsolatot kialakítani, sokkal többet nyersz ezzel, mint az inspiráció nagy pillanataival. Ez azért van, mert a Felső inspiráció csak elbizakodottá tesz, mint ahogyan a levegő megtölti a lufit. Viszont a valódi hasznot kemény munka teremti meg és erőfeszítés a zavarok ellenére.
cst
