Mindenünk meg van, de…
A Zohár, Sára élete fejezet (Chayei Sarah), 155. pont: …Minden Guf (test) a Sam, Ézsau miniszterének hatósága alá került, a tudás fájának bűne alatt, amely miatt a Guf halálra lett ítélve. Ez a dominancia a kígyó mocska, amely nincs eltávolítva a Guf-ból, ameddig az el nem rohad a sírban…
A megszerzés iránti vágyat hívjuk “test”-nek, és ez az önzőségünk, a hatalmas vágy a saját hasznomra irányuló élvezetek irányában. Ennek meg kell halnia a szememben, el kell legyen temetve, és el kell rohandnia. Életemben el kell jussak egy olyan állapothoz, amikor “a halál is jobb, mint egy ilyen élet”, amikor biztosra tudom, hogy semmim nem lesz ebből a földi életből. Mindenem megvan, de nincsen célja életemnek, vagy bármilyen célom, ami értelmet adna életemnek.
Pontosan ez történik most. Az embereknek mindenük meg van a pár száz évvel ezelőtt éltekhez képest. Van lakóhelyük, ételük és javadalmuk. Ki élt ilyen körülmények között a múltban? Talán csak a királyok.
Ma mindenünk meg van, mégis depresszió ellenes gyógyszereket szedünk, és pszichiátert látogatunk hetente kétszer. Ez azt mondja nekünk, hogy az emberek felfedezik azt, hogy képtelenek kielégíteni magukat. Látszólag a test elégedett a materiális és állati szinten, míg ugyanakkor az emberi lény bennünk belül megmutatja magát, és mindaz üresen marad. Ez annak a jele, hogy a “test rohad a sírban”.
hzs
