Az előrelépés biztos jele
Kérdés:
Milyen belső átalakulásokat tapasztalhatok a Zohár tanulása alatt, és hogyan tudom magamat a Fény felé jobban felnyitni?
Válaszom:
A legjobb mód, hogy leteszteljük, hogyan gyakorol hatást rajtunk a Zohár az, hogy megvizsgáljuk, mennyire vagyunk készek egységre lépni mindenkivel, hogy együtt az Acilut világ Malhutja legyünk. Ez a feltétele a Reformáló Fény megkapásának.
A Tóra feltárulásának a Sinai hegynél az egy emberré válás a feltétele egy szívvel. A spiritualitás feltétele, az olyan, mintha testvérek lennénk, akik együtt ülnek. „Az ülés” azt jelenti, hogy a személy lenullázza önmagát, és kész együtt lenni mindenkivel. Az emberek különböző magasságban állhatnak. Az ülő emberek egyenlők.
Ennélfogva a Zohár tanulása után pár héttel vagy hónappal, egy személy azt érzi, hogy a hozzáállása a másokkal való összekapcsolódásra megváltozik; ha azt érzi, hogy többet szeretne hallgatni, és egy biztos egységre való hajlam jelenik meg benne; ha feltárja az egység fontosságát, ha elkezdi érezni, hogy valójában minden működik így, és kész elfogadni ezt, ez az előrelépés jele, a mutatója annak, hogy a Fény dolgozik rajta.
A spirituális haladást csak az határozza meg, mennyire vagyunk hajlandóak más lelkekkel egységre lépni. Ez a teszt. Más egyébnek nincs kapcsolata a Kabbala tudományával, vagy a cél felé jutással.
Az elérendő cél az egyesülés. A különbség köztünk, és a végtelen világ között az, hogy az utóbbiban, mi teljesen, határtalanul össze vagyunk kapcsolódva. Minden állomást a Végtelenség útján az egymással való összekapcsolódásunk határoz meg. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatnak 125 fokozata van, amik növekedve tömörebbek és közelebbi helyzetek.
Ennélfogva egy ember csak úgy tudja meghatározni a haladását, hogy mennyire áll készen másokkal egységre lépni. Minden egyéb teszt teljesen hibás; minden más az egoista tulajdonságokban történik.
A mozgásunk a spiritualitás felé szintén egoista. Szeretnénk elérni a spiritualitást, hogy egyesüljünk másokkal azért, hogy elérjük a célt. Viszont ez a szándékban, a Lo Lismában (nem adakozás) történik. Mi már megértjük, hogy el kell engednünk az egónkat, hogy valami magasztosabbat érdemeljünk ki. Addig, az egoizmus motivál minket, így már a cél felé sodor minket.
cst