Lehetőség az egység elérésére
A közös lélek összetörése valójában egy hatalmas jelentőségű dolog volt. A törésen keresztül a Teremtő megadta nekünk a lehetőséget, hogy létezzünk, és kifejezzük magunkat. Végül is amennyiben a közös lélek részei nem távolodtak volna el egymástól nem lennénk képesek megépíteni a Teremtő képmását, és nem lennénk képesek érzékelni magunkat a többiekhez viszonyítva. Egyszerűen csak beleolvadnánk a Fénybe mivel lehetetlen bármit is megkülönböztetni az egy, egyesült testen belül.
A teremtés nem képes az egy egységen belül létezni, csak akkor vagyunk képesek létezni, ha létezik magunk és valami más. Az érzékelésünk a közöttünk lévő távolság eredménye. Nem vagyunk képesek bérmit is érzékelni abszolút Fényben, vagy abszolút sötétségben.
Ennek okán a törés megadja nekünk a lehetőséget hogy megszerezzük, és átéljük létezésünket. Másképpen amennyiben magunkat abszolút Fényben vagy sötétségben találnánk, nem lennénk képesek bármit is érezni, és lennénk képesek érezni, hogy létezünk. Mindez azért van, mert minden érzékszervünk két ellentétes dolog közötti érzékelésen alapul, mint hand a csönd ellen, illat a szagtalannal szemben, és így tovább. Amennyiben csönd létezne minden érzékünkben nem lennénk képesek magunkat érzékelni.
Szóval a törés pontosan azért történt, hogy megadja a teremtésnek a lehetőséget a létezésre, és maga érzékelésére. Mindez valójában egy isteni minta, terv. Mi megtöltjük azt a helyet, ahol a törés jött létre. Mi megtöltjük az üres teret a részek között, mely látszólag megjelenik, mint egynástól eltávolodott részek a Fény hatására. A valóságban azonban a Teremtő az, aki eltűnt az egyszerű egységből annak érdekében, hogy megadja nekünk a lehetőséget ugyanannak az egységnek az elérésére független módon.
hzs.
