Dr. Michael Laitman

Hogyan készítsünk mennyei ételt a nemkívánatos alapanyagokból

Arra való tekintet nélkül, hogy megértjük-e a Zohárt vagy sem, vágynunk kell a Korrekció Fényére, hogy ránk ragyogjon a tanulás alatt, és várjunk csodát, ami a hatására fog történni. Egy csoda azt jelenti, hogy nincs kapcsolat az olvasás eredménye, és aközött, hogy mit olvasok most, mit értek meg és mit érzek.  Nincs logikus kapcsolat a cselekedetem és az eredménye között, mert a kapcsolat el van zárva.

Végtelenül sokáig tudnánk arról beszélni, hogy a Zohár egy Felső Rendszer, ami Fényt hoz nekünk, és mi aktivizáljuk azt a vágyunkkal, ugyanúgy ahogyan egy kisbaba erőfeszítéseket tesz ebben a világban és felnő anélkül, hogy megértené hogyan nő fel. Mindazonáltal, fokozatosan lesz felnőtt, és válik személlyé. Viszont mindegy mennyit beszélünk erről, nem tudja elmagyarázni a csoda lényegét, ami történik.

Azt képzelhetem, hogy már a spirituális világban vagyok és csak nem érzem ezt. El tudom képzelni, hogy a valóság egyesült, és hagyhatom, hogy hatást gyakoroljon rám, mint egy kisbaba, aki nem érti mit csinál. Mégis vannak olyan kapcsolatok és hatások rajtam, amit nem vagyok képes szavakban megfogalmazni. Mindössze annyi dolgunk van, hogy bevegyük azt, mint egy gyógyszert.

Írva van, hogy a Teremtő megteremtette az egoista vágyat az emberben, és megteremtette a Tórát, mint egy „fűszert” (Tavlin) a számára. A Tóra eszköz az egoista vágy kijavítására, mert Fény van benne. Főszerek, mint a só, bors, és mustár, nem alkalmasak a saját magukban történő fogyasztásra, de amikor az egoista vágyunkkal kombináljuk, a természetünkkel, kívánatossá válnak és beteljesedést hoznak.

Ugyanígy  lehetetlen az egoista természetünket használni, mert az örömteli beteljesedés helyett csak keserűséget hoz nekünk. Ezért kell kapcsolnunk a vágyat a szándékkal: és akkor az életünk örök és tökéletes lesz a Tóra Fényében.

Ameddig nem tudjuk ezt a két összetevőt helyesen használni, szenvedni fogunk az egoizmusunktól, és annak „fűszerétől”. Ezt az Állapotot Lismának nevezik; ez a felkészülés ideje, mielőtt az étel és a fűszerek helyesen, örömtelien nem kapcsolódnak össze bennünk. Mi mindig több fűszert adunk az ételhez, és megkóstoljuk, mennyire jó az számunkra; így a középső vonalon enni tudunk és élvezni azt.

Viszont ameddig még nem értük el ezt a csodálatos eredményt, türelmesen várnunk kell az „ételre”, hogy megfőjön, és a „fűszerrel” összekeveredjen. Ekkor örömteli íze lesz a tanulásunknak. Így a Zohár könyve valójában a finom és egészséges ételről szól.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,680 seconds.