A világ valós érzékelésének a megszerzése
A Zohár, Pekudei fejezet (Számlák), 15. pont: Amikor a Teremtő azt mondta Mózesnek, “Hozzál létre egy szent sátrat,” Mózes meg volt zavarodva, nem tudt hogyan tegye mindazt, amíg a Teremtő azt részletesen meg nem mutatta neki, ahogy az írva van, “Lásd, és építsd azt meg mintájuk alapján, amely meg lett mutatva neked a hegyen”. “Mintájuk alapján” azt jelenti, hogy a Teremtő megmutatott mindent Mózesnek fennköltebb, spirituális formájában, és az összes felső spirituális forma hasonlóvá tette magát az alul, a földön készült elképzelt formához. Ez az ahogy Mózes mindezt megtudta.
Ez az amiből munkánk áll, mivel a spirituális világ felül nem rendelkezik formával, és mi nem tudjuk mi is a Felső Fény önmagában. Ez a koncepció egyátalán nem létezik a teremtéstől függetlenül. Mi csak azt vagyunk képesek megérteni és definiálni, amit a magunk szempontjából érzékeinken keresztül érzékelünk. Azonban érzéseink csak képzeltek, mivel mi mindig csak reakciókat érzékelünk a külső behatásokra. Mi soha nem tudjuk azt meg ténylegesen mi is történik rajtunk kívül, mivel nem vagyunk képesek kivonni magunkat érzékelő szerveinkből.
Ebből az következik, hogy a személy csak saját tulajdonságainak a spirituális tulajdonságokhoz való hasonlóságán keresztül képes megfelelően érzékelni. Amikor az ember és a Teremtő tulajdonságai egybeesnek, az ember felfedi a Teremtőt ennek a hasonlóságnak a mértékében. Kezdetben mi csak ennek a világnak az elképzelt formáját érzékeljük. A munkánk abból áll, hogy e fölé emelkedjünk, és azt kérjük, hogy a Felső spirituális forma öltözzön ebbe. Amint rendelkezünk ezzel a két formával, ahol az egyik a másikba van beöltozve, mi megszerezzük a világ megfelelő érzékelését.
hzs
