Dr. Michael Laitman

A vágyaink nem a sajátjaink

Kérdés:

Hogyan tudom egyszerre kitölteni a vágyamat, hogy örömöt kapjak, és másfelől, magamat a Teremtővel azonosítani? Az egyik ellentmond a másiknak.

Válaszom:

Meg kell értened, hogy az öröm kapásának vágya két tulajdonságból ered: az adományozásból és a megszerzésből.

Ha valaki csak egy tulajdonságban létezik, akkor ő egy „rabszolga”, és ebben az esetben meg sem érti a cselekedeteit. Épp mint bármilyen „utcai” ember, aki a vágyait egyszerűen követi, mint bárki más, úgy hiszi, hogy ezek az övéi egész életében, ameddig meg nem hal.

A Teremtő vágya beteljesedik akkor, amikor egy személy eléri a feltételét, hogy egy új vágy, az adományozás vágya megjelenik az általános mindennapi vágyai között. Csak ezután ezen az adományozásra irányuló vágyon keresztül a teremtmény elkezdi érzékelni a Teremtőt.

Ugyanez történi velünk; elkezdjük érezni, hogy a cselekedeteinken túl van Valaki aki cselekszik bennünk. Ez a két érzékelés lehetővé teszi számomra, hogy felismerjem, hogy a vágyaim valójában nem a sajátjaim, de inkább Őhozzá tartoznak, és Ő az, aki a kezét rám helyezte, és mindenféle változásokat idéz elő bennem, amit egyszerűen muszáj követnem.

Ezen a ponton kétféle nézőpontból szemlélem a saját állapotomat:

1. Felismerem, hogy Ő cselekszik bennem, és ezt hívom az „én természetemnek”.

2. Keresem: Mi a szándéka? Mit szeretne? Miért teszi ezt velem?

Más szavakkal az első állapot végén (Alef), elkezdünk érezni Valakit, aki teremtett; érezni kezdjük a gyökér vagy zéró állapotot (Sóres). Ezen a ponton az Alef fázis elkezd átformálódni a Bet állapottá (második állapot), ami az adás, adományozás állapota.

Most mindannyian az Alefből a Betbe megyünk át. Az átmenet teljesítése attól a fokozattól függ, ahol érezzük a Teremtőt, aki bennünk cselekszik. Ettől a pillanattól kezdve rá kell jönnünk, hogy az összes vágyunk nem valójában a sajátunk. Amikor azt érzem, „szomjas vagyok” rögtön rá kell jönnöm, „EZ hibás! Nem én vagyok az, aki szomjas!”

Ez azt jelenti, hogy minden szinten a vágyam fölé kell emelkednem, és így összekapcsolódni a Teremtővel, aki a vágyaimon belül van jelen. Ezek fölé emelkedem, és erőfeszítést teszek rá, hogy kitaláljam, hogy mit szeretne tőlem. Ezek után, azt tehetünk amit csak akarunk a vágyunkkal, de csak miután megfigyeltük őket, felfogtuk őket, és döntésre jutottunk, és aztán továbbhaladunk.

Kifejlesztem az érzést, hogy a Teremtő az, aki elindítja a vágyaimat önmagamban, és én az vagyok, aki automatikusan követi őket. A gátolja a megértését, hogy Ő jelen van bennem, és Ő az, aki felbujtja a vágyaimat és aztán betölti őket.

„ Hol vagyok én ebben a képben?” Így kezdi az ember megérteni az életét annak teljességében és rájön, hogy nem lehet őt megítélni vagy jutalmazni, és hogy számára pokol vagy paradicsom sem létezik, egyáltalán semmi.

cst

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,155 seconds.