Az életvonal megragadása
A Zohárban a BeHukotai (Törvényeimben),” 5-ös pont: Balak bölcs volt. Tetteiben ő volt a legnagyobb varázsló, nagyobb, mint Balaam. Megtanultam, hogy mindent, amit valaki kíván ebben a világban a Teremtőért való munkában, azt alsó szintű cselekedettel kell felébreszteni. Ez azért van így, mert alsó cselekedete által a Felső felébred…
Úgy tűnik, mintha azt gondolhatnánk, hogy a Felső szintű vágytól függene az hogy Fénytől elébreszt-e minket, viszont amikor itt lent dolgozni kezdünk, akkor ezzel fe ébredést hozunk Felülre.
Az alulról és a felülről való ébresztéssel kapcsolatosan van írva, hogy „Én vagyok a Kezdet és én vagyok a Vég”. Ez azt jelenti, hogy minden a Teremtő által van végre hajtva. Kétségtelen, hogy minden a Teremtővel kezdődik; viszont fontos nekünk, hogy részt vegyünk a folyamatban. A spirituális munka elején és végén az ember segítséget kap Fentről, de minden más tőle függ.
Ez pontosan az a hely, ahol általában elbukunk. Amikor az ember a zuhanásának a legalsó pontján van, képtelen egyedül kimászni, ahogyan erről írva van: „Egy rab nem tudja magát kiszabadítani a börtönből.” De az életvonal végét ledobják neki, és akkor a többi tőle függ (neki kell azt megragadni). S ő elszámoltatható azért, hogy helyesen élt-e ezzel a lehetőséggel vagy sem.
