Én vagyok saját magam legrosszabb ellensége
Kérdés:
Ki a személy legrosszabb ellensége a spirituális munka során?
Válaszom:
A legrosszabba ellenség az illető maga, a tulajdonságai, amik ellentétesek a Teremtővel! Fokozatosan tárulnak fel előttünk, olyan mértékig, ameddig ellene tudunk tenni nekik. Egyébként megbénulnánk és képtelenek lennénk akár egyetlen belső vagy külső cselekedetre is. Ennélfogva, a rejtettség adagolva tárul fel előttünk, megmutatva nekünk, hogy nem úgy létezünk mint valami egyéniség!
Az igazság egy kis része tárul csak fel bennem olyan mértékig, ameddig képes vagyok a Teremtő mellett kitartani. Minden más gondolattal, vággyal, tulajdonsággal kapcsolatban csak megmutatkozik, mennyire irányítva vagyunk fentről. Belé csepeg, hogy látszólag mindent egyedül határozok meg. Más szavakkal csak fokozatosan tárulhat fel nekem, hogy valójában én nem létezem – én csak egy báb vagyok, akinek húzogatják a damiljait.
Viszont olyan mértékig, amennyire képes vagyok lenullázni magam a környezetem és a Teremtő előtt, és használom a szabad választásomat, függetlenséget kapok. Egy lehetőség tárul fel bennem, hogy több és több kis részt felépítsek a független személyiségemben – ameddig minden terjedelmemben fel nem emelkedem. Ez azt jelenti, hogy a Teremtővel összeolvadva fogok létezni – az ellentétes vággyal, de ugyanabban a szándékban.
Ki fog derülni, hogy sohasem jöttünk ki a Felső Erő uralma alól, de fokozatosan eltűnik a rejtettség, a Teremtővel való egyesülésünk szándékának megfelelően. Olyan ez, mintha egy függöny nyílna meg előttem. Először erős sötétséget érzékelek, ahol gondolom, hogy létezem és függetlenségem van. Olyan mértékig, hogy képes legyek tolerálni a tényt, hogy segítségre szorulok, hogy kibírjam ezt a belső csapást, ezt a szégyent és hogy a Teremtővel egyesüljek, a függöny egyre jobban feltárul előttem, és a rejtettség szerte fog foszlani.
Minden az érzékeléseimtől függ. Ez az állapot maga nem változik, csak a felfogásom változik.
cst
