Dr. Michael Laitman

Műszert építeni, hogy a Fényre hangolódjunk

Mielőtt a teremtés a kiteljesedés állapotába kerül, az azt megelőző folyamatban vágyat szerez a teljességre. Mindennapi példát jelent erre a várakozásra az állatok párzási rituáléja, vagy „az étvágyunk megőrzése” amikor különleges ételt várunk. A felkészülési szakasz, ami vágyat teremt rá, hogy kiteljesedjünk mindig sokkal fontosabb, mint a kiteljesedés maga, mert meghatározza a mértékét és az élvezet fajtáját, amit gyakorlatilag tapasztalunk.

A spiritualitásban minden a vágytól függ, mivel a Fény (élvezet) végtelen mennyiségű és abszolút nyugodt. Teljesen betölti az űrt körülöttünk minden egyes pillanatban. Amiben hiányt szenvedünk, az a vágy arra, hogy megkapjuk és az eszköz, hogy felfogjuk azt.

Viszont a vágy, hogy megkapjuk a Fényt fokozatosan épül ki bennünk, amikor „fűszereket” adunk hozzá: „borsot”, „sót”, „mustárt” és más „fűszerezéseket” amik stimulálják az étvágyunkat. Ez hasonló a „flörtölés” játékához, amit a Teremtő folyamatosan játszik velünk, amikor ismételten engedi érezni az öröm ízét, aztán elveszi tőlünk. Ez a „játék” felépíti és finomítja a helyes magatartásunkat a jövőbeli kiteljesedésre.

A Tórát „fűszernek” hívjuk (Tóra Tavlin), mert feltárja nekünk a vágyat, megtanítja, hogyan növeljük azt, és hogyan teljesítsük ki helyesen. Konkrétan a helyes élvezetek és kiteljesedés felé vezet minket, ami ránk vár a jövőben. Jelenleg megpróbáljuk megformálni a helyes vágyat a Tóra segítségével; enélkül nem lennénk képesek érzékelni a Fényt, annak ellenére, hogy körbevesz minket.

Nincsenek olyan vágyaink még, hogy segítsenek becélozni a Fényt és feltárni azt. Olyan ez, mint egy rádió, aminek rá kell hangolódni bizonyos frekvenciára (hullámhosszra), hogy vegye a sugárzott jelet. A rádiónak olyan hullámhosszt kell megteremtenie, ami kielégítően illik ahhoz, ami rajta kívül létezik, annak érdekében, hogy magához vonzza a külső hullámot.

A tanulmányaink során kicsit „megkóstoljuk a spirituális ízeket”, és magunkhoz vonzzuk a Fényt ami megemel, és elejt minket. Néha jó érzés, máskor nem. Viszont így építjük ki az edényünket a Fényre, egy eszközt a felfogására. Más szavakkal olyan „hullámot” teremtünk, ami megegyezik a Fénnyel ami rajtunk kívül létezik; csak akkor leszünk képesek elérni azt.

Mihelyt a „műszerünk” készen áll, elkezdi megkapni a Fényt. Nincs titok ebben. Azért tűnik számunkra misztikusnak, mert még nem látjuk és nincs kész a vágyunk. Ez az egyetlen problémánk. Nincs semmi, ami rejtve lenne előlünk rajtunk kívül; az elzárás bennünk létezik.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,596 seconds.