A Teremtő bújócskája
Minden a vágytól függ; minden a vágyon belül tárul fel. Ennélfogva csak egy megfelelően szervezett, megformált és céltudatos vágyra van szükségünk. Annak érdekében, hogy megformázzuk a vágyunkat, hogy a helyes formát adjuk neki, ami kész a Teremtővel betöltekezni, a Teremtő „bújócskát” játszik velünk: elzárja és feltárja Önmagát. Egy ember nem mindig fedezi fel a játékot, de folyamatosan megtörténik, ameddig nem korrigálódik.
Szükségszerű mindig felismerni, hogy az egész világ nem több, mint a Teremtő testet öltése különféle képekben: emberek, akiket gyűlölünk, emberek, akiket szeretünk, emberek, akik segítenek, emberek, akik gátolnak, akik közeliek, akik távoliak, barátok és teljesen ismeretlen emberek. Minden a Teremtőtől jön: ezek az emberek éppúgy, mint a mozdulatlan természet, a növények, állatok és az emberi lény összes gondolata és vágya – minden, kivéve az „én” pontunkat. Ez a pont, ez az „én” az a nézőpont, amiből az ember szeretne növekedni, és hasonlatossá válni a Teremtőhöz.
A Teremtő mindezeket a testet öltéseket, képeket, gondolatokat és vágyakat használja a játékban, amit velünk folytat. Ahogyan elzáródik és feltárul, közelebb visz vagy távolabb; viszont a Teremtő mindkettőt egyetlen szándékkal műveli: hogy megmozgasson minket, ahogyan írva van „A Felső Fény mozgat és megidézi a vágyakat”. Ha annak a ténynek az ellenére, hogy állandóan ide oda vagyunk mozgatva, minden erőnkből megpróbáljuk megőrizni magunkat abban a gondolatban, hogy minden a Teremtőtől jön, mivel „nincsen más Rajta kívül” és a Teremtő kétségtelenül „Jó és jót tesz”, a vágyaink így szélesebbek és mélyebbek lesznek.
Ha valaki tényleg „foggal-körömmel kitart”, nem engedi meg magának, hogy elforduljon a gondolattól és az érzékeléstől, hogy a Teremtő az aki végrehajtja a cselekedeteit rá való tekintettel, akkor egy ember meglátja, hogyan használja megfelelően az élete minden percét. Végül is egyik ellenfél sem ellenfél, hanem inkább segítő, aki segít benne, hogy a Teremtő mellett extrém helyzetekben is kitartsunk.
Egy ember előre tud jutni ilyen módon egy olyan állapotig, amikor hajlandó bármit megtenni, és mindennek ellen tud állni hogy legyen a Teremtő része. Ez az egyetlen dolog amit kér. Nagyon fontos gyakorlatokat lát ezekben az akadályokban, amiket a Teremtő szeretetből küld nekünk. A Teremtő a személy hajlandóságára vár, hogy fel tudja tárni Önmagát neki.
Egy személy ilyen módon lép előre, ameddig nem teljesíti az egész folyamatot, amit elzárásnak, vagy a felkészülés idejének hívnak, és el nem éri a Lismát (adományozás) a Lo Lismából (megszerzés). Amikor a Teremtő látja, hogy egy személy teljesítette az egész folyamatot, feltárja magát és a „menekülést” (Brach) a Teremtő áldásává (Barech) változtatja.
cst
