Dr. Michael Laitman

Megtalálni az „elrejtett” bölcseletet a Kabbalában

Amikor a Zohárt olvassuk, össze kell kapcsolnunk mindent egy valóságba, ami a lelkünkön belül létezik. A lélek, amit Malhutnak hívunk, a Végtelen Világban létezik (Acilut), és minden világ egymásban testesül meg, „énbennem” vagy az „egész világban és bennem”. Minden ami a lelkemhez tartozik, mivel a lelkem, egy eszköze a felfogásnak.

Kicsoda a Teremtő? Ő egy belső erő, aki a lelkemen belül cselekszik; ő az oka a létezésemnek, az ok, amiért szeretném, hogy az univerzum feltárulása megtörténjen, és a Teremtő az életem forrása.

A Zohár beszél nekünk a lélekről, és a több részéről, ahogyan az állapotokról és a folyamatokról is beszél, amin keresztülmegy. A vágyam miatt, hogy szeretnék többet megtanulnom a lelkem állapotairól és a folyamatairól, a lélek feltárul; az eszközöket megtalálom a felfogásra, amit az aktuális világnak érzek, amiben éppen élek, de ami eddig elzárt volt előttem. A Kabbalát a „rejtett” bölcseletnek nevezik, mivel az elzárt világot tanulmányozza, és a folyamatokat, hogy feltárjuk azt.

A Kabbala tanulmányok mellett, a csoport is azért van hogy segítsen nekünk feltárni a világot. A valóság részei, amit Kabbala-csoportnak hívok, vagy a „csoporttársaimnak” segíteni tudnak nekünk ebben a feladatban. Ők a valóság aktív részei, az egyetlen aktív részei a valóságnak. Érzem a csoportot és szeretném őket összekapcsolni velem. Velük együtt dolgozni tudok rajta, hogy közelebb kerüljenek hozzám.

Nem tudok így dolgozni a valóság többi részével, mert nem érzem azt a fajta visszacsatolást, amit a csoportból érzek. Ezeket az aktív részeit a valóságnak  azért adta a Teremtő, hogy rajtuk keresztül dolgozva a valóság többi részéhez közel tudjak kerülni, mint a saját lelkem részeihez.

cst

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,530 seconds.