A múlt feltárása a jövőben
Az Egyiptomból való kivonulás története a folyamat feltárulása, ami az egoista vágyaink érzetéből a Felső világ érzetét jelenti az adományozás megszerzett tulajdonságában. Egy illető fogja az egész háztartását, azaz az összes vágyát: a megszerzésvágyat – a „feleségét” és a „gyerekeit” – a következő állapotait és mesél nekik a múltról.
Más szavakkal feltárja a múltat az eljövendő vágyaiban, a történetén keresztül. Feltáruláson megy keresztül, ami tudat alatt történik, amikor kijön az egoista vágyából a Mahszomon keresztül.
Ekkor a Teremtő ezt a cselekedetet teszi rajta, és ő „sietve futott a sötétségben”, végrehajtva a menekülést anélkül, hogy megértené azt. Nem is érzi ezeket a cselekedeteket, mert minden a sötétségben történt számára, elzártságban tőle.
Viszont ahogy ül és elmondja a történetét, visszatér ugyanezekhez az állapotokhoz. Megvizsgálja a Teremtő cselekedeteit, amit rajta végrehajtott, és kivitelezi ezeket a cselekedeteket önmagán, a „háztartásán” és a „gyermekein”, azaz a jövőbeli állapotain. A Teremtő cselekedeteit ismétli Őutána. Ez pontosan az Egyiptomból való kimenekülés története, amikor az „apa” elmondja a „fiának”: „Nézd, mit tett velem a Teremtő…”.
Először a Fény emelte az adományozás tulajdonságára, „előlegben adott” (Lavu Elai). Az adományozás tulajdonságával, amit már birtokol, ugyanezeket a cselekedeteket egyedül is létre tudja hozni, azokkal a vágyakkal, amik alatta vannak (Ve Ani Porea). Ezen a módon megismétli a Teremtő cselekedeteit, és Őhozzá hasonlatossá válik.
Először megkapjuk az összes erőt, Fényeket és tudást Felülről. A Teremtő úgy tanít minket, mint gyermekeket, és megad nekünk mindent, ameddig fel nem növünk és képesek leszünk ezeket a cselekedeteket egyedül is megtenni. Senki sem várja el, hogy azonnal felnőttek legyünk, de miután minden erőt megkaptunk, és kivezettek minket Egyiptomból, már kötelező ezeket a cselekedeteket egyedül is megtennünk.
cst
