Most új királya lett Egyiptomnak
A Zohárban, a „Shemot (Kivonulás) fejezet” 250-es rész ezt írja: Attól való félelmükben, hogy keverednek a világok nemzeteinek törzseivel… Kivezette őket Egyiptomba, akik büszkék voltak, és semmibe vették és utálták Izraelt. És ott voltak az Amoriták bűnének elkövetéséig, és visszajöttek a saját földjükre, ott nem volt már félelem, hogy a többi nemzettel keveredni fognak.
Hogyan kerülünk közelebb a vágyott állapothoz, amikor kiépítjük a középső vonalat önmagunkban? A középső vonal, ami a Fénnyel, az Eggyel, aki adományoz, vagy a Teremtővel való egyezőségünk pontosan annak az állapotnak köszönhetően történik meg, amit „Egyiptomi kivonulásnak” hívunk, és feltárul bennünk.
Az egoista vágyam olyan nagy lesz, hogy úgy érzem bele vagyok zárva és irányít engem. Ekkor elkezdem megkülönböztetni önmagam, és a természetemet közöttem és az egoizmusom között, vagy közöttem és a tulajdonságaim között.
Szeretném megváltoztatni a tulajdonságaimat, de képtelen vagyok ezt megtenni. Látom, hogy ártanak nekem; rájövök, hogy megrontom magam, az életemet, azok életét, akik közel állnak hozzám és az egész világot. Magamat és mindenki mást veszélynek teszem ki, mert egy végtelenül növő egoizmusban létezem, amit nem tudok mérsékelni. Képtelen vagyok bármit is tenni vele.
Ekkor egy olyan állapot jön, amikor az illető felfedezi, hogy az erő, ami rajta működik az egy idegen erő. Már nem azonosítja vele magát. Úgy kezdi megfigyelni azt, mint egy keserű ellenséget. Ezt úgy hívják, hogy „most új királya lett Egyiptomnak” (Kivonulás, 1:8). Az illető elkezdi érezni, hogy egy új erő tárult fel benne, és ez nem ő, hanem más készíti ezt elő az ő számára. Ez lehet a Természet vagy a Teremtő, de nem ő. Ő nem tudja, hogyan szabadítsa fel magát ezalól.
Mintha erről az oldalról, az illető úgy látná az öröm megszerzésének vágyát, mintha valami tőle idegen dolog lenne. Elkezdi megkülönböztetni a Teremtőt, mint az egyetlent, Aki mindent megszervez neki. Megvan benne a Fáraó és a Teremtő magatartása is.
Ekkor egy belső szakadást tapasztal, a felismerést, hogy létezik egy Felső Erő, ami meghatároz mindent, ami vele történik. Viszont ez a feltárulás nem történik meg önmagában, csak sok tanulással töltött óra után, a barátokkal való egységre lépés után a csoportban, és a terjesztésben való részvétel során, ami alatt a személy gyakorlatilag elköteleződik a Kabbala bölcselete felé.
