Irigység, büszkeség és a környezet
Nincs más eszközünk, ami előrevisz minket, mint a befolyás, ami a környezet hatása során visz előre minket. Ha én teljesen magamra fókuszálok, milyen erő tud az ellentétes irányba vinni engem, magamon belülről, kívülre? Nincs ilyen erő bennem. Minden erőm „értem” dolgozik, a „saját hasznomra” hogyan tudnám ezt ezzel ellentétes erővé átszabni, a „másik hasznára”? Honnan jön ilyen erő a természetben?
Ezért a lelkünk két részre oszlik: rám és a környezetemre, a világra. Az egyetlen szabadságunk amink van, hogy kiválasszuk, mi a fontosabb. Ha el akarod érni a spiritualitást, úgy kell szervezned a környezetet, hogy az megelőzzön téged. A valóságban ez nem külső környezet, hanem az AHP-od, az „öltözete” és „palotája” a lelked Klijánek, ami látszólag rajtad kívül esik.
Irigység és büszkeség elvisz egy bizonyos környezetbe, a lelked részeihez, és mesterségesen úgy rendezheted ezeket a részeket, hogy befolyással legyenek rád.
A szintünkön, adott egy fizikai megjelenés, mégis belsőleg ez egy spirituális megjelenés. Összekötöm a vágyaimmal (Kelim), ami körülvesz engem, és használom az irigységem és a büszkeségem. Ezt megtéve, lényegileg ezeket a vágyakat magamra vonom, és összekapcsolódnak velem, és meghatározzák az értékrendszeremet.
Mi az irigység és a büszkeség forrása akkor? Ez a lelkek törése két részre: rám és a világomra. Azzal, hogy arra vágyok, hogy „segítséget használjak ellene”, az egóm ellen, ezeket a külső vágyakat magamra vonom tehát cserébe hatással lesznek rám.
Ennek megfelelően, felfedezzük, hogy magunkkal dolgozunk, a saját vágyainkkal, a saját tulajdonságainkkal, és a kezdetektől így volt ez beállítva. De a környezetem megszervezése nélkül a másik erő, ami képes engem „fülemnél fogva” elvinni, és a valódi vágyaim felé (a lélek felé) irányítani engem, nincs jelen, és soha sem tárul fel.
Nincs más erő a világban csak a környezet. A szenvedés csak még érzékenyebbé tesz minket és arra kényszerít bennünket, hogy találjuk meg a megoldást. Mégis, a megoldás ugyanaz lesz: hogy helyezzük magunkat a környezetünk befolyása alá.
cst
