És este volt és reggel, az Első nap
A Fény feltárulását a spirituális világban „napnak” hívjuk. Ezért a „reggelt” a „dél követi” és a délutáni ima. Az élvezet vágya növekszik az emberben és azt érzi, hogy különféle állapotokon megy keresztül. A „napközbeni órák” addig mennek, ameddig az új egoista vágyak olyan erősek lesznek, hogy a Fény korlátozva lesz és a nap elkezd lenyugodni. Az embernek nincs már megfelelő mértékű Hasszadim Fénye, hogy visszatartsa a Hohma Fényét. AZ ő élvezetvágya megnőtt, mielőtt korrekciót kapott volna.
Ennek eredményeképpen „este” jön, amikor nem tudja már megkülönböztetni a megszerzésvágyat az adakozás vágyától, vagy a fényt a sötétségtől; minden összekeveredik. Egy „fekvő” állapotba kerül, amikor a spirituális Parcufjának a Ros–Toh–Szof-ja (a faj, a test és a lélek szélsőségei) ugyanazon a szinten van. Nem csinál számításokat, mert képtelen rá.
Az egyetlen dolog, amit fenn tud tartani, az a „mozdulatlan” szintje és „aludni megy”, amelyik állapot nagyon közeli a halálhoz. Az „éjszaka” ilyen állapotában újra eléri az „egységet”, a köteléket a lelkek között, és a Teremtővel való egységet, tehát a Felső Fény még leszálláskor is fenntartja őt.
Innen, konklúziót kellene vonnunk, hogyan készítsük fel magunkat a sötétségre ebben a felkészülési állapotban, mielőtt elérnénk a spirituális fokozatokat. Ezt az teszi meg, hogy a csoporthoz, könyvekhez és tanulmányokhoz kötődünk hogy kapcsolatokat formázzunk, vagy „támogató blokkokat” ha lehetséges. Amikor megtesszük ezt a korrekciót az „éjszaka” véget ér, és egy új „nap” kezdődik.
