A felejtés ára
Hozzászoktunk a tényhez, hogy amikor szeretnénk elérni valamit a hétköznapi életünkben, erőfeszítést teszünk és eredménye lesz. Annak érdekében, hogy szüretelni tudjunk, először művelnünk kell a földet, magokat vetni, a terméssel foglalkozni, és így tovább, A munka gyümölcse a közvetlen következménye az erőfeszítésnek, amit valaki befektet.
A spiritualitást is lehetetlen erőfeszítések nélkül elérni, de különböző ok miatt: az erőfeszítések spirituális edényt építenek (Kli) belül, ahol a spirituális kiteljesedés érződik. A spirituális kiteljesedés a jólétben létezik, de képtelenek vagyunk érzékelni és felfogni azt. Az emberek erőfeszítése, hatást gyakorol a Felső Fényre, ami alakítja az embert, és a kiteljesedés felé vezeti. A Felső Fény végzi az összes munkát. Ennélfogva erőfeszítést teszek bele, hogy „vágyjak rá”, és a Fény működik; a Teremtő és én partnerek vagyunk.
Folyamatosan elfelejtjük a Partnerünket, azt gondolva, hogy meg kell változnunk és ki kell javítanunk magunkat, amíg különböző változásokat hozunk a közösségbe egyoldalúan, mintha mindent „én” hajtanék végre, és én lennék a központja mindennek. Elfelejtjük, hogy csak kiáltanunk kell, és kérni, mint egy kisgyerek, és aztán fog megtörténni. A Fény mindenre hatást gyakorol és mindent megtesz. A Teremtő megteszi, ami „fontos”, amíg nekünk találgatnunk kell, hogy „mi fontos” és kérnünk kell Őt erre, annak megfelelően, hogy „Tedd a vágyaidat az Ő vágyaivá”.
Túl lassan haladunk, mert folyamatosan elfelejtjük a korrekciónkat a Fényen keresztül, amin keresztül feltételezzük, hogy nyerni tudunk, a saját erőnket használva. Megkíséreljük átalakítani magunkat és a világot, összekötni az okot és következményt, megtenni a munkát a Fényért és meglátni a munkánk eredményét.
Kezdetben elfelejtjük a fő komponenst, a Fényt, ami megadja nekünk a vágyott formát. Következésképpen azt hisszük, hogy a külsőnek meg kell változnia, és elfelejtjük, hogy a külső változások a belső változásunk eredményei.
A külső világ nem változik. Inkább a mi világnézetünk változik a belső minőségeinkkel együtt, a vágyunkkal, ami élvezetet akar kapni. Ennek eredményeképpen a valóság új képe születik. Ennélfogva, ha elégtelenül hangoljuk magunkat a spiritualitásra, éveket vesztegethetünk el előrelépés nélkül.
