Minél nehezebb tanulnunk, annál jobb
A gondolataink és vágyaink össze vannak kapcsolódva. Ennélfogva most, amikor a Zohárt tanuljuk, ha valaki lusta, az legyengít mindenki mást. Ezt az ember büntetést fog kapni a tettéért, amiben még nehezebb lesz neki folytatnia a tanulást.
Egy közös csónakban evezünk. Vagy lyukat fúrok bele, vagy megpróbálom ezt a közös csónakot a szándékommal előremozdítani.
Minél kevesebb az energiám, annál nehezebb nekem. Mégis, ha átjutok ezeken az akadályokon, és nagy erőfeszítést teszek a közös erőfeszítésbe, akkor magamra vonom a Fényt. Ekkor mindenkit befolyásolok, és ez visszajön hozzám rajtuk keresztül. Ennek eredményeképpen győztes leszek. Ennélfogva minél nehezebb tanulnom, annál jobb. Éreznem kell a felelősséget, ami bennem van, mivel mindannyian aláírtunk egy csoportok szerződést, a kölcsönös garanciát, és ez a tény cselekedetre kötelez engem.
Lehetetlen a Zohárt egyedül olvasni; szükségem van a környezetre. A környezet az emberek, akik a világon tanulnak és eredményeket várnak a tanulásból. A Teremtő több millió embert felébresztett a világ különböző részein, akik most együtt olvassák velünk a Zohárt.
Minden embernek, aki a TV-je vagy számítógépe képernyője előtt ül, meg kell értenie, hogy ha ő lusta jelenleg, akkor mindenki mást befolyásol. Ez az átmenet vissza fog jönni hozzá, és eltéríti a céljától, ugyanolyan mértékben, amekkorában kárt okozott nekünk.
Ennélfogva a tanulás nem az én személyes munkám. Most mindegyikünk együtt próbálja meg magára vonni a Körülölelő Fényt és a segítségével a közös csónakunkat a célhoz közelebb vinni. Írva van, hogy valakinek el kell érnie egy ilyen fokozatot a felebaráti szeretetben, hogy még az utolsó párnáját is nekiadná, ha a barátnak szüksége van rá.
Most gondolkozz el: A barátod előre akar lépni a spirituális cél felé, és mindkettőtök ugyanabba az irányba halad. Viszont hirtelen cserben hagyod! Milyen büntetést érdemelne egy ilyen áruló?
cst
