Áttörni a falat a világok között
Egy korszakkal ezelőtt (a Templom lerombolása előtt) Izrael nemzete spirituális szinten volt, és a parancsolatok spirituális cselekedetek voltak a számukra – a Tefilin nem egy fekete doboz volt, hanem egy magasztos állapot Fénye, ami a spirituális Parcuf (10 Szfira) „homlokán” ragyog. Nem volt gyökere és ága nekik; egésszé voltak egyesülve. Nem éltek két világban, csak egy közös valóságban. Ennélfogva a kérdés, hogy a parancsolatokat az anyagban is teljesítsék-e nem fogalmazódott meg bennük; számukra a belső és a külső betartása a parancsolatoknak, ugyanazon cselekedet kifejezései voltak.
Ekkor „törés és alászállás” történt; a spirituális világ felfogásának érzete el lett zárva. Ezzel az elzárással, nem éreztük már, hogy mi történik a spirituális világban. Le voltunk „vágva” róla és nem léteztünk már a „Tefilin” spirituális szintjén, ami a „Talit” példája (körülölelő Fény, Zeir Anpinba öltözve az Acilut világában); ennélfogva ezek a parancsolatok spirituális cselekedetekből mechanikus cselekedetekké váltak, amit „tradícióknak” vagy „szokásnak” nevezünk.
Egyszer igazi spirituális cselekedetek voltak, most pusztán tradíciók. Régen „feltettem egy Tefilint” a spirituálisban és az anyagiban. Ugyanazok a dolgok voltak nekem; a valóság egy egész volt. Az egoista fejlődés eredményeképpen feltártuk a „törést és az alászállást” a közös lélek elpusztítását. Most itt az ideje, hogy megtörjük ezt a kettéválasztottságot, és még egyszer egy egységes, egész világ legyünk.
Minden embernek tanulnia kellene ezeket a szokásokat és tradíciókat? Nem, csak meg kell törni a kettéválasztottságot, és amikor leesik, fokozatosan a korrekciónkkal, az anyagi valóság elkezd eltűnni. Ha az emberiség egésze korrigált, ahelyett hogy csak egy kis rész jönne ki Babilonból, és Izrael nemzetének hívják, akkor amilyen mértékben a világ elkezd korrigált lenni, olyan mértékben „veszíti el” az anyagi formáját. Az alacsonyabb réteg, amit az adakozással korrigálunk, spirituális lesz, és már nem anyagként fogjuk fel. EZ fokozatosan eltűnik az érzékelésedből, ameddig az egész anyagi világ el nem tűnik, mivel ez elképzelt világ (Olam Amedume). Ennélfogva minden, amire a Kabbala megtanít minket, az, hogy hogyan törjük át a „vasfalat” (lásd Bevezetés a tíz Szfira tanulmányába, első rész), ami elválaszt minket a spirituális világtól.
