Ne félj attól, hogy összezavarodsz
Kérdés:
Minél jobban elmagyarázod a spirituális világok szerkezetét, annál összezavarodottabb vagyok. Miért történik ez?
Válaszom:
Képzeld azt, hogy doktorhoz megyek és a külső tünetekről mesélek neki. Azt kéri, hogy végezhessen orvosi teszteket, megnézi az eredményeket, és megbeszéli őket másik orvosokkal. Amikor önmagukban beszélnek, semmit nem értek meg, bár rólam beszélnek, az én érzéseimről és a saját egészségemről. Ez azért van, mert a megbeszélés egy belsőbb, összetettebb szinten történik, arról, ami valójában bennem zajlik.
Akkor adnak nekem egy gyógyszert; a tartalma ismeretlen nekem. Beveszem, egyszerűen megbízva abban, hogy ők és a gyógyszer segíteni fognak nekem. Persze összezavartak engem a technikai orvosi megbeszélésükkel és nem kellett volna rájuk figyelnem. Mégis a mi világunkban a gyógyszer működni fog, arra való tekintet nélkül, hogy megérteném, hogy mit mond az orvos.
Itt a tanulmányok alatt, azt olvasom, amit ezek a Kabbalista „orvosok” írnak rólam: egyik Kabbalista arról, ír egy másiknak, hogy mi történik a lelkünkben egy rendszerben, ahol a lelkeknek korrigálnia kell magukat. Persze semmit sem értek belőle! Viszont, mivel érdekelt vagyok ebben a történetben és meg akarom érteni, és érezni akarom, kapcsolódom hozzájuk és közelebb kerülök ahhoz, hogy hasonló legyek hozzájuk.
Ha „doktor” akarok lenni, mint ők, használom a kapcsolatot velük és tanulok. Össze vagyok zavarodva, de szeretném megragadni a lényeget, és érzem, hogy a könyv elmagyarázza a lelkem korrekcióját, nincs választásom. Meg kell tanulnom a nyelvüket (mint a latint az orvosi szakmában) és meg kell értenem, hogy miről beszélnek.
A Kabbalisták ezeket a könyveket a Kabbalista társaiknak írták. Olyan nyelven beszélnek egymás között , amit megértenek, mert ez a nyelvezet különféle világokat és spirituális fogalmakat magyaráz meg. Ezen a ponton, nem értem meg, hogy egyáltalán mire gondolnak.
Viszont, ha arra törekszem, hogy megértsem, mit tanítanak nekem, és igyekszem megélni ezt, akkor kinyitom ezeket a könyveket és megpróbálok beléjük hatolni. A megértésem szintje nem számít. Az számít, hogy szeretnék az érzelmeim mélyére hatolni, minthogy megkíséreljem megérteni a külső elmémmel. Kérnem kell a feltárulást.
Látnom kell, hogy miről írnak. Leírják, amit látnak és éreznek, és akarnunk kell, hogy ezt mi is érezzük. Ezért van az, hogy a megértésem hiánya, a látomás, az érzés csak az előrelépés felé visz engem.
