A spirituális elérés hullámain
Kérdés:
Mit ad nekünk a tudás a Zohár olvasása közben, ha semmire sem emlékszünk egy pillanattal később?
Válaszom:
A tudás nem ad nekünk semmit. Ma tudok valamit, de holnap elfelejtek mindent róla. Miért felejtek én? Ha a vágyaim (Kelim) megváltoznak, akkor holnap a vágyaimon belül nem fogok emlékezni arra, amit tudtam, mert nem vagyok az előző vágyaimban.
Csak az érzékelésen keresztül tudok tudást egyik szintről a másikra vinni. Az állapotaink egy hullámszerű folyamatból állnak: tudás – érzékelés – tudás – érzékelés. Tegyük fel, hogy most korrigáltam a vágyaimat valamilyen szinten. A vágyaim korrigálása szintjének megfelelően tudásra teszek szert és a valóság érzékeléséről, annak felismeréséről, hogy hol vagyok most, milyen szinten és melyik világban.
Ekkor új vágy jön. Az előző szint eltűnik és én a sötétségbe megyek. Mi marad vele,? Mindenki tudja, hogy amikor a sötétség érzete jön hozzád, akkor minden előzetes érzékelés eltűnik, és nem tudsz tovább velük dolgozni. Viszont ha elkezdesz dolgozni ezzel az új szinttel, ezzel az új sötétséggel, akkor az erőfeszítéseid új Fényt idéznek meg ami jön és korrigál téged. Ekkor új állapotba mész, ahol mélyebb megértéssel leszel az előzetes tudással kapcsolatban, egy magasabb tudásra alapozva,
Ennélfogva sosem kellene számításba venned a tudást. Mindig ott lesz, és mindig behatol majd a korrigált vágyba. A legfontosabb dolog, hogy korrigáld a vágyat. Aztán amit csak fel kell tárni, az feltárul, de nincs értelme ezen aggódni.
Ezért van az, hogy azok az emberek, akik helyesen tanulnak, úgy hagyják el a leckét, hogy nem emlékeznek semmire. Csak elmennek az általános benyomással. Ez a benyomás rögzítődik az érzékeiken, de ez nem a megértés. Érzékelési és nem mentális emlékké válik.
Egyáltalán nem nézem le az értelmet. Valójában vonz a tudás és a komoly tanulás. Viszont amikor egy ember a szívben található pontjával tanul, nem emlékszik vagy érti meg, hogy mit tanul, ameddig kielégítően nem fejlődnek ki az érzékei és elkezd az érzelmeivel megérteni. Ekkor megérti, hogy +mit érez”.
Kiderül, hogy amit évekig tanulsz, az eltűnik és a „tanulás eredményei” nem láthatóak. Az eredményeknek a nem a tudásban kell mutatkoznia, hanem a tulajdonságaid korrekciójában, amit a Korrekció Fénye (Or Makif) tesz meg a tulajdonságaidban.
Ez nagyon különbözik attól, ahogyan egy egyetemen tanulunk, ahol egy ember hat évig tanul és akkor egy terület szakértője lesz, és egy disszertációt ír több évig. Hol a tiszta tudás, amit az ember akkor kap meg, ha tíz évig tanult Kabbalát? Mit nyert ő? Olyan, mintha semmit sem tudna felmutatni. Ez azért van, mert minden nap újjászületett új tulajdonságokkal, ameddig el nem érte a feltárulást.
Ha eléri a feltárulást, az rögzítve van a saját szintjén. Aztán az emelkedési állapotokban tényleg az anyag mestere lesz és tudásra tesz szert. De az alászállás állapotaiban sötétben van és csak a tapasztalata tartja. (Lásd Baál Ha Szulám cikkét ami a „Mi a Tóra támogatása a munkában?” címre hallgat)
Meg kell érteni, hogy ameddig el nem érjük a végső korrekciót az állapotok nagyon változóak lesznek, és csak a korrekció mértékét kell figyelembe vennünk. A tudás mindig a szintjének megfelelően érkezik meg az emberhez.
cst
