„Azok, akik keresnek engem, megtalálnak engem”
Kérdés:
Mit tegyek, ha nem tudok koncentrálni a Zohár lecke közben még öt percre sem? Nem tudom, hogy hol keressem mindezt önmagamon belül.
Válaszom:
Minden eszközzel folytasd a keresését az összes tulajdonságnak, ami le van írva a Zohárban. Ha egy beteg embernek azt mondják, hogy ez a szöveg olyan, amitől meggyógyul, elmenekül a bajoktól, csődtől vagy más problémáktól, mohón „nyelné” a szöveget, minden szavát magába szívva annak. Ha ijedt lenne, és megváltást remélne a szövegből, még akkor is megpróbálná megérteni, ha a könyv idegen nyelven íródott volna.
De a spiritualitás hiánya nem ijeszt meg minket. Csak a környezet tudja elhozni ezt a vágyat hozzánk.
Tehát bár nem tudod, hogy hol keress magadon belül, próbáld még így is keresni. Képzeld azt, hogy egy új, sötét és ismeretlen helyre mész be és nem látsz semmit. Van egy zseblámpád és mindig amikor hallasz valamit körbefordulsz vele, azt remélve, hogy találsz valamit.
Felnőttekként úgy tanulunk, hogy kitöltjük az intellektusunkat. De az érzékelések nem fejlődnek az intellektus által. Gyerekekként, mi megfigyelünk és hallgatunk anélkül, hogy megértenénk amit hallottunk vagy láttunk. Pontosan ezért fejlesztettük ki az érzelmeinket és az elménket. Történeteket mondtak nekünk, dolgokat mutattak nekünk, és nem értettük őket. A dolgok közötti kapcsolat el volt magyarázva nekünk, de nem fogtuk fel. Viszont pontosan a megértésünk felé gyakorolt erőfeszítéseink miatt egy állatból emberi lénnyé váltunk.
Így most amikor arra törekszem, hogy új érzést fejlesszek ki az elmémben és az érzékeimben, úgy olvasom a Zohárt hogy nem értem meg, hogy miről szól. Viszont az erőfeszítéseim új képességeket fednek fel bennem, és valójában elkezdek érzékelni és megérteni valamit, ami rejtve volt előlem odáig.
A Felső Világ köztünk van. Csak folytatnunk kell a fejlődést az evilági emberből a Felső Világ „emberévé”. Minden erőfeszítést tegyél meg, hogy láss. Így fejlődnek az érzékeid. Miután elkezdesz érzékelni, az elméd is dolgozni fog.
cst
