Hogyan nőjünk fel, hogy elérjük a Zohárt
A Zohár olvasása alatt a legfontosabb dolog egységre lépni a szöveggel. Ha emlékszünk rá, hogy a Fény hatással van ránk, ez elegendő.
Egy kisgyerek felnőttek között él, de mit ért a beszélgetéseikből és a viselkedésükből? Ismeri a világukat? Nem; ez egy titok a számára. A természet így épít fel minket, gyerekek vagyunk felnőttek között: anélkül, hogy bármit megértené, vagy készen lenne rá, a gyerek mindent a „körbevevő fény” segítségével.
Az a mód, ahogyan a fejlődés végbemegy: fokozatosan, közvetve, kívülről, a gyerek elkezd mindent magába szívni a felnőttektől és rájuk hangolódik anélkül, hogy megértené mi történik vele. Azzal, hogy beléjük hatol a vágyával, elkezd érezni, majd megérteni. Új érzékeléseket és vágyakat (Kelim) fejleszt benne, és az elméjében.
Amikor felnőttek vagyunk, nem fejlődünk, hanem pusztán megtöltjük magunkat tudással és érzékeléssel. Az érzékeink nem fejlődnek tovább. Csak olyan feltétel mellett fejlődnek, hogy a személy belép egy „területre”, ahol anélkül, hogy megértene, vagy érezne bármit, a vágyik rá hogy hasonlóvá legyen hozzá. A vágya is hajtóereje segítségével anélkül, hogy megértene vagy tudna bármit, elkezd erőket magába szívni erről a területről, és ez fejleszti őt.
A felnőttek nem mennek keresztül ugyanezen a belső fejlődésen, mint a gyerekek. Ők csak pusztán kitöltik az előző vágyaikat. A mi világunkban és a spirituális világban az új vágyak csak akkor nőnek, amikor szeretnéd érezni és felfedezni, hogy hol vagy most.
Amikor a Zohárt olvasom, nem tudom, miről beszél. De mivel vágyom rá, hogy feltárjam ezt a képet, olyan érzékeket fejlesztek ki, amelyiken keresztül a lelkem fog fel. Ezért van írva, „A tanulás nam az értelemmel történik” (Lo HaHacham Lomed).
A spirituális fejlődésünk pontosan úgy történik, ahogyan egy kisbaba fejlődik a világunkban. Csak akkor történhet, amikor az alsó szint teljesen lenullázza magát a Felső Szint előtt. Végül is azt tanuljuk, hogy hogyan érezzünk egy teljesen új világot!
A Kabbalisták több cikkben írtak erről. Baál HaSzulám írja a „Beszéd a Zohár zárószavának ünneplésére” című cikkjében, hogy a diáknak le kell nulláznia magát a Rav előtt, ahogyan a gyerek a felnőttek előtt. Ez az egyetlen módja, hogy magasabb állapotot érjünk el.
cst
