A valóság mélységeinek megfigyelése
Amikor a Zohárt olvassuk, mint egy képernyőn, megjelennek a világ tárgyai és képei, anyagi szavak és cselekedetet. Ez azért van így, mert a vágyunk kizárólag anyagi marad.
Azt szeretnénk, hogy a Zohár elhozza nekünk a Fényt, ami egy mélyebb képernyőt világít meg, egy számítógép-képernyőhöz hasonlatosan, ahol különféle ablakok vannak elrejtve egymás mögött. Meg kell próbálnunk képességeinknek megfelelően meglátni a spirituális tulajdonságot minden szó mögött.
Amikor elnyerjük a spirituális látást, természetesen elkezdünk egy teljesen különböző képet látni a szavak mögött, amit olvasunk: erőket, kapcsolatokat, kapcsolódásokat, tulajdonságokat és minőségeket. Ez az új kép teljesen le van kapcsolódva arról, amit láttunk előtte. Az előbbi forma eltűnik, és átváltozik egy „belsőbb” képernyővé, ami az érzéseinket, érzelmeinket és az egész életünket tartja. Arra kell törekednünk, hogy elérjük ezt az állapotot.
Más szavakkal, várom a Fényt, az erőt, amit magamra vonok, miközben olvasom a Zohárt, hogy mélyebben kapcsolódjak a képernyőhöz, ami a többi mögött rejtőzik. Az egyik képről a másikra váltással, elkezdek új képernyőn keresztül élni. Itt van, ahol az érzéseink és az értelmünk „lakik”; ez válik az életemmé.
Amikor ez megtörténik, minden új lényegiséget kap. Előzetesen azt gondoltam, hogy megragadtam a Zohár szavainak jelentését, és evilág számos cselekedetéhez és tárgyához kapcsoltam. Mégis, mikor mélyebb képernyőre térek át, látom, hogy az előzetes ernyő teljesen másféle értelmet hordoz, egy belső természetűt, például a belső tulajdonságaimat. Ez a változás, amit a Zohártól várnunk kell.
cst
