Amikor a gyűlölet hasznos
A Zohárban a „Shemot (Kivonulás)” fejezet 250-es része: És amikor a Teremtő látta az evilág nagy örömét, amikor a felső felé fejlődött, azt mondta, „Ne keveredjen a tizenkét törzs a világok nemzeteivel, hogy foltot hagyjanak a világokon.” Mit tett a Teremtő? Megrázta mindüket, és ameddig le nem mentek Egyiptomba, hogy az önfejő nemzet között éljenek, aki semmibe veszi a szokásaikat és lealacsonyítja őket azzal, hogy nem házasodik és nem keveredik velük, és rabszolgáknak tekinti őket. A férfiak undorítóak voltak nekik, és a nők is undorítóak voltak nekik, ameddig a szent mag nem javította őket meg, az idegenekkel való való keveredés nélkül…
Vizsgálatot végez az, aki megkísérel túllépni az egoizmusán, és van egy olyan vizsgálat is, amikor meg akar maradni (alkalmazkodni akar hozzá) az egoizmusban. Ha szeretnék megmaradni az egoizmusomban, akkor az egoizmus kinyom minket az ellenem való gyűlöleten keresztül, ahogyan érzi bennem a szívben található pontot, ami ellentétes vele. Ahogyan írva van: „A fáraó közelebb hozta Izrael nemzetét [a zsarnokság útján] Izraelhez” és „megteremtettem az egót, hogy segítsen ellened”. Ellentéte veled, és pontosan ebben rejlik a segítsége.
Ugyanígy amikor a Szovjet kormány egy kemény anti-cionista politikát folytatott az 1960-as-70-es években, ezt megtéve valójában a cionizmust segítette. Pontosan a gonosz erők (a Teremtő hátsó oldala) azok, amik segítenek értelmezni a gonoszt, és nem a Teremtő vagy a Felső Fény az, ami ezt nyíltan vagy közvetlenül teszi.
A száműzetés az valaki átmeneti állapota, olyan fokozatok között, ahol Egyiptom és Izrael is feltárul benne, egymással ellentétben. Ő középen áll, tüzetesen megvizsgálva ezeket a minőségeket. Ő egy száműzött, az egyiptomiak parancsnoklása alatt. Egyfelől az egyiptomiak magukhoz húzzák őt, de vissza is utasítják őt „Izrael magja” miatt, ami benne van.
Más szavakkal, az élvezetvágy semmibe veszi és visszautasítja az adakozási szándékot, hiszen csak a megszerzés érdekében akar cselekedni. Ez a világ nemzeteinek gyűlölete Izrael felé. És ekkor ellentétes tisztánlátás történik, amikor valaki már kifejlesztette az adományozás vágyát, és azonosítja vele magát, ahogyan közelít az Egyiptomból való kivonuláshoz, és nem akar keveredni az egyiptomiakkal (a világ nemzeteivel).
Az egyiptomiak irányítása véget ért felette; nem akar már olyan lenni, mint ők, nem akar már egyesülni velük, bár még mindig közöttük él, egyelőre. A szemében a fáraó csapásokat szenved, és ezek a csapások segítik őt, hogy a fáraóval való kapcsolata fölé emelkedjen. Ekkor eltávolodik az egyiptomiaktól, és nem azért, mert ők elutasítják őt, hanem azért mert ő visszautasítja őket, ahogyan az Egyiptomból való kivonuláshoz közeledik.
A Teremtő vezeti mindenkiben ezeket a vizsgálatokat (minden emberben a világon) mindkét oldalról, hogy segítsen minket megérteni, hogy melyikhez vonzódunk jobban: az egoizmushoz vagy az adományozáshoz. A világok nemzetei gyűlöletet éreztek az adományozás szikrája miatt, ami megmaradt Izrael népében az előző, spirituális szintről. Visszautasítják Izraelt, ami pontosan annak az oka, hogy Izrael sértetlen marad.
Izrael nem egyedül tudott túlélni; inkább az Izraellel való ellentétesség tartotta őt együtt. Ahogyan Baál HaSzulám írja, Izrael úgy létezik, mint diók a zsákban, nem a szeretet egyesíti azokat, hanem a külső gyűlölet, ami körülveszi őket.
cst
