Benézünk az élet könyvébe
A Teremtő az élvezet kapása iránti vággyal teremtett minket. A teljesülés, amit érzünk benne(vagy magában- egoista teljesülés, vagy másokban- az adakozás kedvéért) az tényleg az amit az életünknek, vagy pontosabban az életünk könyvének hívunk, mert állandóan meg kell újítanunk.
Ezt a könyvet azon adatok (Reshimot) mentén újítjuk fel, amelyek belénk lettek nevelve. Ha ezek a saját természetes eszközeikkel lettek felfedve, ezt úgy hívjuk, hogy mi az életünkben „kellő időben” (Beito) haladtunk át. Mindazonáltal, ha magunk keltjük fel az erőt, hogy siettessük az új előfordulás megnyilatkozását (Reshimot), ez azt jelenti, hogy mi az életünkön „sietős időben” haladunk át.
Ha sikeresek akarunk lenni ezen a világon, vagy a spirituális fejlődésben, sürgetnünk kell a megfelelő esemény (Reshimot) megnyilatkozását. A spirituális fejlődés akkor kezdődik, amikor a ”pont a szívben”, egy spirituális Reshimo felébred bennünk. Aztán fokozatosan a személy átkapcsol ennek a Reshimonak a természetes fejlődéséről, amely a Felső azon segítségével esedékes, hogy elkezdi sürgetni ennek a Rehomotnak a fejlesztését saját maga egy külső erő segítségével, a környezet befolyásával. Ily módon az ember átkapcsol az“Achishena,” útjára, a Fény útjára.
Nem fedezünk fel egy „új könyvet”. A teljes könyv már létezik, magában foglalja a teljes Végtelen Világot, egy vágyat, ami végtelenül telítve van a Fénnyel. Minden attól függ, milyen gyorsan „olvassuk el”, ami azt jelenti, hogy milyen mértékig fedezzük fel ennek a végtelen valóságnak a Reshimot-ját, amit úgy hívunk, hogy a „könyv”. És én leszek a „szerző”, mert azért, hogy kinyissam az „életem történetét a szívembe kell „írnom”, ami azt jelenti, hogy a vágyaimban.
A „sztori” kinyilatkozást jelent. Kérem a Körbevevő Fényt, amely a következő Reshimot „ serkenti bennem, és haladok a saját célom felé. Ezért én mindent a fejlődés Fényében látok, inkább, mint a választás hiányában kikényszerített lépést, a sötétségen keresztül
ft
