Sérelem a fejlődés katalizátora
A különbség a Fény és a vágy között kényszerít minket, hogy előre menjünk. Amikor a fény kitölti a vágyat, mi (a vágy) lenyugszunk. Annyira nyugodtak vagyunk, hogy képtelenek vagyunk mozogni, mert nem érezzük szükségét; semmiben nem érzünk hiányt. Elkezdünk aggódni, és törekszünk a belső egyensúlyra addig a mértékig, ameddig a Fény különbözik a vágytól.
Törekszünk az egyensúlyra mind mennyiségi, mind minőségi értelemben. amikor a Fény létrehozta a vágyat, hogy élvezzen és feltöltötte azt, (Egyes Fázis, Behina Aleph), a lény nem érzett semmi problémát, mert a Fény jött előszőr. Csak később válik nyilvánvalóvá a különbség a Teremtő által feltöltött Behina Aleph és maga a Teremtő között.
Bizonyos új dolog történik A Fény kezd bemutatni új tulajdonságokat az eredeti vágyban, és a teremtmény elkezdi érezni az élvezet forrását. „Van valaki, aki feltölt engem. Ő magasabb, mint én, ő előttem jön, Ő valaki, aki ad. Ő a Készítőm, a Teremtő“. Ezért egy további érzést is bevezetünk az Első Fázis vágyába. Ez az érzés arra készteti a teremtményt, hogy kompenzáljon, kényszerit arra, hogy fejlődjünk,
A „dörzsölés” fajtája meghatároz mindent. Az egyes Fázisban a Hochma a dörzsölés a Felső Lény érzése volt. A kettes Fázisban Binaban , ez az adakozás elégtelen megvalósításának érzése.
A Bina adni akart, megtöltődött Light of Hassadim (Hafetz Hesed),-el és ezért nem akart sehová sem mozogni, vagy bármit csinálni. De aztán azt érezte: “A Teremtő tényleg ad, én mit adhatok?” ami az elégedetlenég érzetét adta. De a mozgás indul, ami egy új állapothoz vezet. Ily módon az inkompatibilitás a a Teremtő és a teremtmények tulajdonsága között a Kli és a Fény között, a vágy és a teljesülés között, állandó mozgáshoz és fejlődéshez vezet.
