Találkozunk a Teremtővel a szeretet hídján
Kérdés:
Hogyan tudok adakozni másoknak, ha a saját magam vágyait kell érezem? Adhatok magamnak?
Válaszom:
Nem, specifikusan úgy fogom érezni, mint magamat. A különbség közöttünk, az utált, maradni fog, és ezen utálat felett felépítem a szeretet hídját. Bennem van egy egoista vágy másokkal szemben, és felette az ernyő és a Visszavert Fény, egy vágy,ami inkább másokat elégít ki, mint engem. Amikor ezeket a vágyakat töltöm be, az az adakozás szándékával történik.
Érezvén engem és másokat velem szemben, érezve az ő vágyaikat is, mint a sajátomét, ez a lelkem Patzuf-jába fordul. Minden vágy, ami rajtam kívül volt átlépi a lelkem „testét”, miután az adakozás kedvéért töltöttem fel. Mint a“Rosha a Partzufnak,” feje csak ezeket a vágyakat teljesíthetem. A testem többi része az a mások vágya..
Ha ábrázolnunk kéne a spirituális Partzuf-ot, a fej az az eredeti „”Én”, míg a teste a többi ember vágya. Különben ki töltené fel saját magát.
”Én”
az eredeti fej
test=
a többiek vágyai
Én vonzom a Fényt, hogy átmenjen másokon; azaz én vagyok a fej, aki elhatározza ezt az akciót. Amikor én teljesítek a többinek, hasonló leszek a Teremtőhöz, velük kapcsolatban.
Ezért érzem úgy, hogy a Teremtő manifesztálódik a lélek testén belül, a vágyon belül, hogy én saját magammá váljak. Ez a Teremtő én vagyok, és ez azt jelenti, hogy összeolvadok vele. A vágyak másokhoz tartoznak, és teljesítve őket hasonló leszek a Teremtőhöz.
Ez az, ahogy egy spirituális Partzuf fel van építve: A fej tartalmazza a gondolatokat, a vágyakat, mások vágyait, és az elhatározást hogyan cselekedjenek, míg a test mások vágyait tartalmazza, amik a sajátjává lettek. „Szeretve felebarátodat, mint tenmagadat” érzi az összeolvadást a Teremtővel, és annak új világával.
